Egyik kedvenc téli túránk a Radnai havasokba vezet, a Drágos-völgye felől, melyet több mint 15 éve, december eleje körül szervezünk meg.
13-an indultunk útnak és Csele, Botiék kutyája.
Két csapatban, 4-en csütörtök délben, a többiek délután gyülekeztek.
A kulcsot Majszinban (Moiseni) kaptuk meg, majd feljebb a völgyön beparkoltuk egy ottani család udvarára az autót. Évek óta mindig kedvesen fogadnak és vigyáznak 3 napig autóinkra.
A kulcsos házhoz, ami egy kutatóállomás volt régen és 1337 méteren fekszik, kb. 2 és ½ óra alatt jutottunk fel sötétben, fejlámpáink fényénél.
Gyorsan fát vágtunk és hordtuk be, majd tüzet gyújtottunk a kályhákba, hogy mire feljönnek a többiek jó meleg fogadja őket.
A társaság többi része éjfél után érkezett meg kissé fáradtan, de vidáman.
Vacsora után mindenki megkereste ágyát vagy matracát és lefeküdtünk.
Másnap reggel egyik társunknak haza kellett mennie, temetés miatt.
Így 12-en maradtunk, illetve 13-an Cselével együtt, aki végig nagyon jó csapattárs volt.
Reggeli után vágtunk neki a Nagy Köves (Pietros) csúcsának, amely 2303 méter magas.
Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, hisz ködben, hóesésben és erős szélben tettük meg az egész utat. A nyáron 3 órásnak jelzett utat 4- 4 és ½ óra alatt sikerült megtenni, a zord téli körülmények miatt. Voltak megtorpanások egy–egy nehezebb szakasz után, de végül mindenki derekasan bírta a gyűrődést.
2 óra körül értünk fel a csúcsra, ahol szerencsére be tudtunk húzódni egy menedékodúba.
Itt kicsit megpihenhettünk, majd a csoki, szőlőcukor, édességek és a meleg tea életet lehelt belénk, így erőt gyűjthettünk a lemenetelhez. A biztonságos lemenetel nagyon fontos része a túráknak, amire időt és tartalék energiákat kell szánni.
Az utolsó szakaszt és a lemenetel egy részét Csele kutya hátizsákban tette meg, mert nagyon fázott. Mi is szívesen beburkolóztunk volna, de nem lehetett.
Elég jó iramban ereszkedtünk le, még világosban mindenki szerencsésen leért a házhoz.
Elkezdődött a tűzrakás, főzögetés és a megérdemelt vacsorázás.
Boldogan és elégedetten osztottuk meg egymással a túra során szerzett élményeket, izgalmakat és tapasztalatokat. A levédendő Drágos-völgyi boros tea is megtette jótékony hatását. Attól különleges, hogy szaragógya lekvár is van benne…
Az est kellemes beszélgetéssel, játékkal, majd pihenéssel telt.
Szombat reggelre kicsit javult az idő, így az energiadúsabb túratársak újból útnak indultak a Rebra csúcs irányába. A kidőlt fák és a jelzett ösvény hiányában visszafordultak és 1 óra körül vissza is értek. Együtt kimentünk a kilátóhoz, ahol most nem sokat láttunk a környező csúcsokból és völgyekből. Elkészült a kissé borongós csoportkép is. Útban a ház felé rájöttünk, hogy milyen jó lenne zacskóval csúszkálni a havas oldalon. Ezzel jól szórakoztunk vagy két órán keresztül, össze-vissza potyoltuk magunkat, de megúsztuk komolyabb sérülések nélkül. A házhoz érve megszületett a szalonnasütés ötlete. A fiúk tüzet raktak a ház elé, a hóba. Nagyon hangulatos volt a tábortüzet körbeállni, szalonnát meg krumplit sütni a parázson, és beszélgetni az élet kis és nagy dolgairól.
János fáradhatatlanul táplálta fával a tüzet, mások a viccmesélésből nem fogytak ki. Az alkoholkészlet viszont teljesen kimerült sajnálatos módon. Az est különlegessége a teával főzött pálinka volt, a fiúk nagyon élvezték.
Vasárnap reggel gyönyörű napfelkeltére ébredtünk. Végre a hegy is megmutatta magát. Látni lehetett az egész hegyvonulatot. Miután összecsomagoltunk, elmosogattunk és kitakarítottuk a házat, elmentünk a kilátóhoz, hogy megcsodáljuk az igazi panorámát. Elkészült a csoportkép ragyogó napsütésben is.
Ezután kissé szomorú szívvel, de elégedetten és feltöltődve elindultunk a völgy felé. Bepakoltunk az autókba, megköszöntük a házigazdáknak a mindig kedves fogadtatást és elindultunk haza. Majszinban a Gabriela nevű, igényes és színvonalas vendéglőben ebédeltünk és elbúcsúztunk egymástól, egy szép túra emlékével.
Köszönjük a főszervezőnek, Botinak, hogy ilyen ügyesen megszervezte a túrát, Jánosnak a túravezetést, Cselének, hogy elviselt minket, a sofőröknek, hogy épségben hazafuvaroztak minket és végül mindenkinek, hogy jelenlétével megtisztelte és emelte a kirándulás színvonalát, hangulatát.
Résztvevők: 2 nő, 10 férfi és 1 kutyalány, név szerint: Beiland Adriana, Szabó Katalin, Bartha Botond, Márk-Nagy János, Kiss Szabolcs, Fazakas Lehel, Igli Erik, Szabó László, …Zsolt, Kurtinecz Leó, Kurtinecz Brendon, Kurtinecz Péter és Csele.
Kirándulásunk képei:
2013. december 2. Szabó Katalin
