A 13. Tiszatúránk nem is annyira rövid története:
Az idei 13. Tiszatúrán 120 lelkes evező- és egy Zacskó nevű tacskó vett részt. Mindenféle autóval és biciklivel érkeztünk péntek délutántól késő estig, picitől – nagypapáig. A kemping welcome ajándéka a zöldfüves talaj volt idén, a bőséges esőknek hála.
Szombat reggel Tiszabecsről indult az evezés 29 kenuval és 2 kajakos kíséretével, rövid csoportazonosítás és a biztonsági szabályok ismertetését követően.
A 20. kilométernél, ahol a Túr a Tiszába csurog, sajnos nem volt sem Üvegtigris, se Fapuma, ahol ehettünk ihattunk volna nyári szabadság ízű finomságokat, viszont egyesületünk országos elnökével az élen, látványos liános ugrásokkal a Túrba lehetett szórakoztatni a nagyérdeműt.
Nem csak ez adott lehetőséget a mindannyiunkban még eleven gyermeket szabadjára ereszteni, hanem az evezés során szabad volt a dalolás, nótázás, szarukűrt kísérte, viking törzsektől ihletett csónakdobolás, kikötésekor a Tisza hűs vízén lebegés lefele, újra és újra. Több ízben is 5-6 csónak összekapcsolódása jókedvű poénkodásoknak adott teret és a széleken evezőknek alkalmat a plusz izommunkára, de hűsítő fröccsök is ingáztak így könnyedén kézről kézre a felnőttek körében. E napi végcélunk a Szatmárcsekei sátortáborunk volt, amit el is értünk 16 óra körül, 25km-t tudva magunk mögött.
A szombat este 2 fénypontot is tartogatott számunkra, az egyik a fenségesen ízletes töltöttkáposzta volt ami érkezésünk után várt a kemping melletti kioszknál, a nagylelkűen mért adagokat repeta is tetézhette annak, aki bírta szuflával. Sőt, a biciklikkel “véletlenül” arra kanyarodó tagjainknak is jutott, örültünk, hogy csatlakoztak és maradtak ők is vasárnapig.
A második a Perseidák, vagy Szent Lőrinc könnyeinek varázslatos előadása volt az éjbe borult homokos Tiszaparton. Kikapcsolt fejlámpákkal szép számban odagyűltünk, ahol a foci meccsekhez hasonló hangulatot keltettünk, a sötétben kórusban csodálkoztunk amikor fényesebbnél fényesebb meteorok búcsúztak a Kozmosztól. Rengeteg kívánság valóra válhat, számtalan “húúú” es “wooooáá” hangzott el!
A kempingben, bocsánat a cliché-ért, ha valakit zavar: Tiszaparti party szólt egyes sátraknál, másoknál meghitt tábortüzek égtek, a sok picúr pedig mályvacukrot sütött, társasjátékot játszott, vagy csak épp felszabadultan szaladgált.
Vasárnapi indulásunkat egy ünnepélyes intermezzo díszitette, amikoris átadtuk Vajda Bécinek az országos Erdélyi Kárpát Egyesület által neki szánt Orbán Balázs díjat az eddigi népszerűsítő, publicisztikai tevékenységéért, amiért ezúton is gratulálunk és sok sikert kívánunk a továbbiakban is! Köszönjük, hogy érzékeny lencséi által megörökíti azokat az apró árnyalatokat, amik az életöröm lényegét alkotják és legszebb emlékekként sikerül marasztalnia azokat számunkra!
Ezen a nap rövidebb távon eveztünk a Szatmárcsekei kempingből indulva, a vasárnapokhoz illő meghitt csendben olykor, sok fajta vízimadár és szitakötők kíváncsi kíséretében, Tivadarig. Tivadarban aztán lehetett enni, inni, fagyizni, lustálkodni, majd vissza a kempingbe busszal, hogy pakoljuk nehéz szívvel összefele a sátorfánkat.
Mindkét evezésen a vízszint magasabb volt az előző éveknél, ami kényelmesebbé és biztonságosabbá tette kirándulásunkat, mert így véletlenül sem akadhattak fent a csónakok ágakba vagy a mederbe dőlt fákba; borulás csak egy parti zuttyanás formájában volt, induláskor.
A Tisza túlsó partja a kempingben és a túránk számottevő szakaszán már Ukrajna volt, háborúban lévő ország. A pillanat megbecsülésének fokozója volt ez a tény, emlékeztető arra, hogy mennyire nagy a szerencsénk, hogy jókor, jó helyen vagyunk!
A túra és kempingezés általános lélekállapota a vidámság és a közvetlenség volt, itt mindenki mindenkivel jóbarát és Ember; természetes könnyedséggel új barátságok szövődnek, a régiek pedig szilárdulnak. A hangsúly az “együtt” jelentésén volt most is, emberek és emberek, emberek és természet között.
Köszönjük szépen a rutinos szervezést, tényleg semmire sem volt gondunk, dolgunk, csak kikapcsolódni!
Következő kalandra/ túrára fel!
lejegyezte: Falticska Timi
szervezte: Bartha Botond-Zsolt
fotozta: sokan
