A hétvégén zajlott le a Szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület 2010-es őszi túrája.
Összesen 10-en vettünk részt:
Katalin , Ábel , Szabolcs, Szabi, Péter, János, Petya, Gábor, Romi, Boti
1 nap: Borsabánya – Toronyága csúcs (1930 m)
2010.09.24 – Máramarosi Havasok 1nap
Szatmárol indultunk Péntek hajnalban, személyautókkal és 9 óra tájt értünk Borsabányára.
Itt letettük autóinkat és elindultunk .
Útközben az erdőn/mezőn rengeteg gombát találtunk. Ezekből szedtünk egy nagy adag gomba paprikásnak valót.
Majd magasabban ahol már az erdők véget értek megtaláltuk a következő gyümölcsöt mellyel alig győztünk betelni: az áfonyát. Lassan de csak elértük a Toronyága csúcsot, ahonnan megcsodálhattuk a tőlünk délre magasló Radnai havast, északra az Északkeleti-Kárpátok csúcsait pl. Pop Iván (1940 m), Hoverla (2060 m).
Túránk végeztével visszaszálltunk autóinkba, hogy eljussunk az innen 40 km-re lévő Prislop hágóig, mivel itt akartunk sátrazni.
Szerencsére még sötétedés előtt feltudtuk verni sátraink és tüzet raktunk a gomba paprikásunk elkészítéséhez. Vacsoránk elfogyasztása után eltettük magunkat a holnapi napra.
2nap: Sátortábor – Sárkány (1847 m)
2010.09.24 – Máramarosi Havasok 2nap
A reggeli kávé, tea elfogyasztása után a csomagjainkat bepakoltuk az autókba(Volt aki a sátrát is, nem bízva a véletlenre semmit), majd elindultunk a e napi célunkra, a Sárkány csúcsra.
A csúcs alatt sajnos Gábor epe krízis kapta el, úgyhogy nem jött tovább. Mi pedig mint később kiderült csak kínnal bajjal tudtuk magunkat átvágni a törpefenyő rengetegen, de végül is csak sikerült. Itt Romi meglepett minket egy üveg pezsgővel melyet születésnapja alkalmából hozott fel. Isten éltessen Romi!
Sátrainkhoz visszatérve fát gyűjtöttünk, tüzet raktunk és szalonnát sütöttünk. Majd a tűz mellett elbeszélgettük az időt, ugyanakkor végére jártunk sör, bor , de még pálinka tartalékainknak is 🙁
3nap: Priszlop hágó – Gargaló nyereg (1907 m)
2010.09.24 – Máramarosi Havasok 3nap
Elérkeztünk utolsó napunkhoz. Mivel reggel elkezdett az eső szitálni, így gyorsabban szedtük fel sátrainkat és fogyasztottuk el reggelinket.
Ezután bepakoltuk a maradék holmiinkat is az autókba és leereszkedtünk a Priszlop hágóig. Itt elbúcsúztunk Katalin, Ábel és Szabolcstól, mivel nekik hamarabb Szatmárra kellett érni.
Mi pedig elindultunk, hogy kihasználva az utolsó napunk egy jót túrázunk.
Igaz ez a nap már nem volt olyan verőfényes mint az eltelt két nap, de így is megúsztuk az esőt és ahhoz jó volt, hogy gyönyörködjünk a Radnai havas szépségében.
Délután 3-ra értünk vissza a kocsikhoz és elindultunk Szatmárra, de nem hagyhattuk ki a mára már hagyománnyá vált Radnai túráink záró akkordját. A pacal levest a felső-Visói “Darknes” étteremben.
Este 7-re értünk Szatmárra.
