2013. október 6.-án 14 fős szatmári csapatunk és Csele, a kutya 5 óra körül indult el meghódítani a Cibles három csúcsát. Magyarlápost elhagyva a zuzmarás és ködös tájból kiemelkedett a hegyvonulat narancssárga glóriában.
Útvonalunk:
Fél tíz körül lelkes társaságunk ‘’végre’’ elindult . A könnyebb szakasz után meredekebb kaptatók következtek, a valószínűleg nemrég kialakított szerpentines erdei úton. Az első tisztáson pihenőt tartottunk, ahol megcsodáltuk a tiszta égbolt alatt kibontakozó hegyvonulatokat és völgyeket, amelyek már az ősz színeiben pompáztak. Utunkat tovább folytatva bekukkantottunk az Arcer menedékházba. Innen jobbra, az erdőn át a kék-fehér sávos jelet elhagyva a fehér -kék pontos jelzésen indultunk tovább a csúcs felé. Az erdő mezsdjéjén sűrű fenyő- és borókarengetegen át értünk ki az első sziklás gerincre. Ezen a részen átkelve a társaság egy része hátramaradt a tájban gyönyörködni és nem utolsó sorban dércsípte vörösáfonyát és borókabogyót kóstolgatni. Erről a helyről egy tejszerű felhő fölött sejteni lehetett a Fogarasi havasok vonulatát. Az első csúcsra (Arcer 1830 m) érve kéznyújtásnyira kerültek a Máramarosi- a Radnai- és a Kelemen havasok csúcsai, a látvány lenyűgöző volt. Tapasztalt társaink (Gábor, János és Botond) többször is elsorolták az ide látszó csúcsok neveit. A gerincen áthaladva érintettük a Bran(1840 m) és a Cibles (Széples 1839 m) csúcsokat.
Kicsit lennebbb ereszkedve az elől haladók felfedeztek egy nyári szállást, ahol a Botond által betervezett szalonnasütés következett. Az itt töltött szűk óra alatt volt aki szundított egyet, csemegézett vagy várva várta a sült szalonnát. A pihenő alatt újra előkerültek az otthonról hozott finomabbnál finomabb sütik, aszalványok és a csúcspálinka maradéka. Ereszkedésünk következő része kiterjedt borókáson és sűrű fenyőerdőn át vezetett, míg vérge megtaláltuk a völgy másik oldalán levezető erdei utat. Fél nyolc körül egymástól elbúcsúzva, ki-ki a maga tempójában Szatmár felé indult.
Utunkon végig kísért az erdei madarak csiripelése, az északi részeken megmaradt vékony hófoltok, az ég kékje és az őszi napsütés áldása.
Külön köszönet Barkász Gábornak, aki egyben volt túravezetőnk és a kirándulás szervezője.
Kirándulásunk képei:
