Összesen 68-an vágtunk neki az immár 28. alkalommal megszervezett hagyományos Mike túrának. A nagy hótakaró mellé szombat éjjel a hőmérő higanyszála jócskán -10 fok alá szaladt, tehát minden adott volt egy igazi téli túrához.
Ahogy meghirdettük, két távra jelentkeztek a résztvevők, a kisbakancsos gyerekek és szüleik egy rövidebb 7 km-es oda-vissza útvonalra, míg a keménymag a 12 km-es , a csúcsot is érintő körtúrára.
Mivel a nagy hideg és méretes hótakaró rendesen igénybe vette a kisebb gyerekek tűrőképességét és félő volt, hogy nagyon megromlik a szülő – gyerek kapcsolat, ezért úgy döntöttünk, hogy a kitűzött visszafordulási pont előtt egy kevéssel elválunk a nagyoktól és hagyjuk őket haladni, hisz számukra még sok kihívást tartogat a mai nap.
Itt pedig jöjjön János:
28. Mike-túra – a hosszú táv (12 km, kb 800 m+)
Miután elkészült a nagy csapat közös csoportképe, 32-en vágtunk neki a hagyományos Mike körtúrának. Ebből hamarosan ketten (apa és fia) a visszafordulás mellett döntöttek, amit nagyon jól és felelősségteljesen tettek, hiszen a nagy hóban és hidegben a gyermekeknek külön megterhelést jelentett az előrehaladás.
Utunk tehát a Bráda-völgyéből a piros pont jelzésen haladt. A gerincig, amely egyben a vízválasztó is a Szamos és a Túr folyók vízgyűjtője között, csak egyszer álltunk meg, a forrásnál, bár a hidegben senki sem szándékozott a vizéből inni. A gerincre kiérve egyre többször álltunk meg rövid időre, vagy lassítottuk lépteinket, hisz e nagy létszám miatt mindig voltak akik kissé lemaradtak. Az erdő nélküli részeken, tisztásokon és a Pusztahegyen amúgy is nehéz volt az előrehaladás. Egyrészt, mert itt sokkal nagyobb volt a hó, másrészt meg a kitett helyeken az erős szél is nehezítette a haladást. Aztán visszaérve az erdős gerincre szépen egyenletesen haladva elértük a Mike 1012 méteres csúcsát. A csúcsra érkezve rögtön előkerültek az otthonról hozott finomságok, hisz tudtuk, hogy a cudar idő miatt nem tudunk sokáig maradni. Visszanyerve erőnket és konstatálva, hogy a nagy hóban való caplatással jócskán eltelt az idő, lépteinket a Mike északkeleti, meredek oldala felé irányítottuk. A nagy hónak és különösen a tömör hóalapnak köszönhetően jól lehetett csúszkálni s így a hatalmas fák alatt gyorsan haladt a társaság a völgy felé. A fiatalos erdőbe érve viszont egyre többet kellett az erdészeti útra a hó súlya alatt ráfeküdt fácskák között bújkálni, de időnként így sem tudtuk elkerülni, hogy egy-egy nagyobb hómennyiség essen a nyakunkba.
Végül elindulásunk után 7 órával, délután 5-kor értünk vissza a Boda Osanu vendéglő parkolójában hagyott autóinkhoz. Itt, természetesen nem hagyhattuk ki a mindig finom étkeket kínáló vendéglőt, amelynek a helyben tenyésztett pisztrángjai különösen ízletesek.
Kifújva magunkat, a megerősödött hóesésben indultunk aztán haza a jól megérdemelt forró fürdő és meleg ágy felé.
Külön kiemelendő Lajtos Ákos teljesítménye, aki egyedüli gyerekként, zokszó nélkül csinálta végig a túrát. Nemhiába ő az első, aki kinőve a SzEKE Kisbakancs programjából, immár a nagyok között rója hegyeink ösvényeit.
Lejegyezte: Márk-Nagy János és Bartha Botond-Zsolt
Túravezetők: Márk-Nagy János és Bartha Botond-Zsolt
Fotók: Kati, Arni, Roli, János, Boti, Judit
