Szikrázó napsütés, tavaszi meleg fogadott minket vasárnap reggel. Kívánni sem lehetett volna jobb időt egy kis kirándulásra, sétára. Néhány éve hallottam hírét annak, hogy Szatmárhegyen ilyenkor tavasszal egész rétek virítanak a pompás kockásliliomtól s egyből tudtam, hogy ezt bizony látni kell.
Mivel kevesen ismerik ezt a ritka és különleges fajt, ezért úgy gondoltam hogy jó lenne egy rövid túra keretében megnézni a területet. Ebben segített nekünk Szűcs Éva tagtársunk, hiszen szatmárhegyi lévén hétről-hétre jelentette a növény virágzását, hogy mi azt a legjobb pillanatban látogassuk meg. Tehát a téma adott volt és az idő is mellettünk állt, már csak a túratársak hiányoztak. Szerencsére számos természetbarát és gyönyörködni vágyó ismerősünk akadt, kisgyermekes családok akik fontosnak tartották megmutatni a gyerekeinknek, hogy milyen szépségekkel találkozhatnak a természetben. A túra rövid volt és lassú tempójú, Kisbakancs-túráról lévén szó.
Az indulás a falu központi helyéről, a játszótérről indult, ahonnan néhány perc alatt már el is jutottunk a méltán híres kis kaszálóhoz, ahol virított ez a tulipánra emlékeztető, kockás szirmú kis virág. Nagyon érdekes és egyben szomorú volt, hogy csak egy kicsinyke területen virágzott ez a növény, körülötte sehol máshol, ugyanis a régi kaszálókat beszántották. Felnőttek számára is megszívlelendő tanulság az, hogy mennyire fogyatkoznak a természeti kincseink s sokszor úgy tűnnek el, hogy nem is tudtunk eddig a létezéséről.
A gyönyörködés és jó sok fotó elkészülte után visszasétáltunk az autókhoz, hogy megnézzük a helyi kápolnát. A kápolnánál egy uzsonnaszünetet tartottunk, illetve kiosztottuk a Kisbakancs pecséteket a gyerekeknek. Innen még egy hangulatos séta várt ránk a helyi tanösvény mentén, a gyümölcsösön és az erdőn keresztül. Azok a kicsik, akikben még mindig sok volt az energia még egyszer megrohamozták a játszóteret, hogy kellően elfáradjanak egy délutáni alváshoz.
Remélhetőleg mindenki számára élvezetes kikapcsolódást nyújtott ez a kis séta, ami nem valósulhatott volna meg azok nélkül, akik segítettek a túra megszervezésében lebonyolításában. Köszönjük nektek!
Bea
Fotó: Vajda Béci, Lózer Bea
