Egy igazán emlékezetes, térerőmentes és digitális detoxszal fűszerezett hétvégére indultak a Kisbakancsosok és a természetjárók május 29–31. között. A pünkösdi hosszú hétvége tökéletes alkalmat biztosított arra, hogy magunk mögött hagyjuk a város zaját, és beköltözzünk az erdő mélyére, a Büdössár (Băile Puturoasa) mellett csobogó patak partjára. Így kezdetét vehette a várva várt nomád sátorozás!
Péntek: Sátortábor és „hangszersímogató”
Péntek délutántól folyamatosan népesült be a kristálytiszta forrás melletti hangulatos tisztás. Nemcsak gyalogos túrázók, hanem kerékpárosok is csatlakoztak a táborhoz – volt olyan is, aki egyenesen Szatmárról bringázott el a sátorhelyig. Így igazi, nagy családi közösség formálódott a fák árnyékában. Miután felvertük a sátrakat és berendeztük a bázist, nekiláttunk a rőzsegyűjtésnek.
Az első este hangulata egyszerűen varázslatos volt. A felnőttek tábortüze mellett a gyerekek – megmutatva rátermettségüket és önállóságukat – saját tüzet raktak maguknak. S így két helyen is sülhettek a pillecukrok. Az éjszaka tartogatott meglepetéseket: az egyik kisbakancsos előkapott egy citerát, amit a többiek is nagy örömmel próbálhattak ki. Később egy gitár is előkerült, és bár felcsendült néhány jól ismert Republic-dal, a zenélés hamar átcsapott egy végtelenül cuki „hangszersímogató” foglalkozásba, hiszen minden gyerkőc maga akarta pengetni a húrokat. Este 11-re a tábor elcsendesedett; a várt hideg éjszaka helyett kellemes, 10 fokos időben hajthattuk álomra a fejünket.
Szombat: A Mike-csúcs meghódítása
Szombat reggel az enyhe, túrázásra pont ideális időben vágtunk neki a zöldellő erdőnek. Kezdetben a patak mentén haladtunk, majd elérkeztünk a túra igazi erőpróbájához: egy kiadós, meredek emelkedőhöz. Egy kis plusz energiát a friss erdei szamóca csipegetése biztosított. Bár az eredeti terv szerint a 900 méter magasan fekvő Dobtető (“Gol Alpin / Pusztaheghiu”) lett volna a végállomás, a csapatban akkora volt a lendület, hogy a hosszabb pihenő és a csoportkép elkészítése után úgy döntöttünk: beadjuk a derekunkat, és megrohamozzuk az 1012 méter magas Mike-csúcsot!
A csúcshódítás után egy másik útvonalon, körtúraként ereszkedtünk vissza. Útközben igazi vadvilági szafariban volt részünk: láttunk lábatlan gyíkot, békát, szöcskét, tücsköt és még egy mezei egeret is.
A szombati csúcstúra számai:
• Táv: 14,45 km
• Szintemelkedés: 750 m
• Teljes idő: 6 óra 40 perc (ebből 5 óra tiszta mozgás)
A táborba visszaérve mindenki alaposan megéhezett, így a parázson hamar sülni kezdtek a húsok és a zöldségek. A gyerekek energiája azonban kifogyhatatlan volt: tollasoztak, patakásztak (ahol még bébi-szalamandrát is fogtak!), és a sátorhely környékén élő foltos szalamandrákat és csigákat tanulmányozták. A délután egyik színfoltja a kézműves limonádékészítő foglalkozás volt: a gyerekek a patak partján szedett friss mentából készítettek hűsítő italokat maguknak és családjaiknak.
Sajnos, mire teljesen besötétedett és igazán belemelegedhettünk volna a tábortűz melletti történetmesélésbe, az eső eleredt, így a csapat kénytelen volt korán behúzódni a sátrakba.
Vasárnap: Újabb kaptatók és száraz sátorbontás
A szombat éjjeli zápor szerencsére nem hozott hideget, de a vasárnap reggelt lassú, komótos készülődéssel indítottuk, várva, hogy a természet kicsit felszáradjon. Egyetlen sátrat leszámítva – ahová befolyt a víz – a felszerelés jól bírta az éjszakai kiképzést. Mivel tartottunk a sártól és a levelekről ránkcsurgó vízcseppektől, a vasárnapi túra indulása csúszott egy kicsit, így a csak aznapra csatlakozó túratársainknak türelmesen ki kellett várniuk a 11 órás startot.
Az úti célunk a Habsburg-kor óta ismert, de mára teljesen modernizált Büdössári fürdő volt. Miután megcsodáltuk a modern létesítményeket, újra bevettük magunkat a sűrűbe. Egy nem is olyan kicsi kaptató leküzdése után még néhány szem korai áfonyát is sikerült találnunk. Emellett számtalan gombafajt is megcsodálhattunk: taplógombákat, párducgalócákat és korallgombát is. Végül egy régi, hangulatos túraösvényen tartottuk meg a jól megérdemelt pihenőnket.
A vasárnapi levezető túra számai:
• Táv: 5,50 km
• Szintemelkedés: 257 m
• Teljes idő: 2 óra 30 perc (ebből 2 óra tiszta mozgás)
A sátorhelyre visszaérve az égen gyülekező sötét felhők gyors pakolásra ösztönöztek mindenkit, mert senki sem akarta vizesen elrakni a kuckóját. A szerencse ismét mellénk állt: szárazon megúsztuk! Délután 3 órára a tisztás újra elcsendesedett, és az utolsó autó is elhagyta Büdössárt.
Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott ezen a felejthetetlen, vadregényes hétvégén! Reméljük, hogy a kisbakancsos közösség még nagyon sok hasonló, közös sátorozáson fog együtt osztozni.
🌱✨ Találkozunk a következő túrán!
Fotók: Gyávol Judit, Gyávol Roland, Kürti Emese, Bartha Botond, Fehér Anetta, Pataki Zoltán
Lejegyezte: Pataki Petra
