Hagyományainkhoz hűen idén is eseménydúsan telt csapatunknak a decemberi elsejei hosszúhétvége. Ezúttal a Retyezát hegységbe barangoltunk, szálláshelyül pedig a Buta menedékházra esett a választás. November 30.-án 18 útitárssal, kis autókkal útnak indultunk.
Első napra tervünk az utazás volt, valamint feljutni túrahátizsákjainkkal a szálláshelyünkre. Autóinkat hátrahagyva 4 órás séta után megérkeztünk az 1580 méter magasságban lévő menedékházhoz, ahol ízletes helyi meggylikőrrel és meleg étellel vártak minket. Napjainkat korán kelés jellemezte, hogy mihamarabb útnak indulhassunk és még sötétedés előtt visszatérjünk. Első túranapunkra a cél a Custura csúcs meghódítása volt, ám a kedvezőtlen időjárásnak köszönhetően és idő hiányában fel kellett adnunk a csúcs előtt 100 méterrel.
Második nap két részre oszlott csapatunk, választhattunk, hogy a rövidebb vagy a hosszabb túrán veszünk részt. Akik a rövidebb túrát választották, azok a Buta tóig sétáltak el, akik a hosszabbat, azok célul a Iorgovan kövek meglátogatását tűzték ki. A hosszabb túrán nem haladt minden a terv szerint. Az ösvényen, amelyen haladtunk a hó súlya alatt bedölt törpefenyők állták utunkat, melyeken nagyon lassan tudtunk csak előrejutni, így kénytelenek voltunk más úticélt választani. Mivel előző nap nem sikerült eljutni a Custura csúcsra, nagy vágyunk volt, hogy ez teljesüljön, így újra nekivágtunk. Ezúttal sikerrel jártunk. A végállomáson (2457 méter magasban) egy egyedi eseménynek lehettünk szemtanúi, ugyanis Zsolt megkérte Bea kezét. Ezzel mindenkit, de leginkább Beát lepte meg. Visszatéréskor koccintottunk boldogságukra.
Harmadik nap egy rövidebb, de annál szebb nap várt ránk. Az időjárás nekünk kedvezett, mintha tudta volna, hogy ez az utolsó napunk a fehér gyönyörűségben. A Piule csúcs irányába haladtunk meseszép tájakon keresztül. Eljutottunk a Scorota nyeregig (1920 méter), ahol a szokásos napi csoportkép elkészítése után úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk utunkat, mivel veszélyesnek ígérkezett. Mivel még világosba visszaértünk a fiúk szorgoskodtak, a favágásban segítettek a házigazdának. Útjaink mindig jókedvűen, kacagással, beszélgetésekkel, kisebb nagyobb nassoló pihenőkkel teltek. Estéjink meleg vacsorával és társasjátékokkal zárultak, beleértve az utolsó estét is, amikor viszont egy fergeteges Activity partit csaptunk.
Vasárnap sokak bánatára útnak indultunk Szatmárnémeti irányába, ami egy 2 és fél órás ereszkedő gyaloglással kezdődött, majd egy közös ebéddel kárpótoltuk a leadott grammokat. Köszönet Bartha Botond-Zsoltnak ezen felejthetetlen túra megszervezéséért és vezetéséért. A pillanatok megörökítéséről Vajda Béci és Bartha Botond-Zsolt gondoskodott, a jó hangulatról pedig a csapat minden tagja.
Üdvözlettel, Láng Edina
