Immár másodjára megszervezett Pádis-túránk nagy érdeklődésnek örvendett. 27-en gyűltünk össze a Glăvoi-réten, hogy újra próbára tegyük magunkat, teljesíteni tudjuk-e a kihívást, amit az előttünk álló pár nap és a túravezetőnk Márk-Nagy János ígért.
Első esténk kissé hűvösnek tűnt, hiszen a hosszú út fáradtsága és az otthonitól több, mint 10 fokkal alacsonyabb hőmérséklet hamar a sátrakba zavart minket.
Reggel napsütés köszöntött, és a reggeli kávétól erőre kapva indultunk első napi túránkra, az Istenek-havasára (Vf. Bohodei, 1654m). Utunk szinte végig kitaposott volt, hol erdőben, hol nyílt terepen, kevés emelkedővel, csupán a csúcs alatt vettük be magunkat egy boróka-labirintusba, ami inkább játék volt, főleg a gyerekeknek, mint kihívás. A visszaúton a gombaszakértőink összegyűjtötték a vacsora alapanyagát, és mi, bízva a tudásukban később jóízűen falatoztunk a zsákmányból.
Második napon a “nagy” csapat kettévált. 11-en a teljesítménytúrának is beillő, közel 30 kilométeres Glăvoi-rét – Flóra rét – Galbena szorost érintve – Rozsda-szakadék útvonalat járták be, míg a csapat másik része a Csodavár kilátóit érintve a Porcika zsombolyt és az Eszkimó-jégbarlangot látogatta meg. Ezen a napon is gazdag gomba vacsorában volt részünk, és rájöttünk, hogy szinte minden otthonról hozott élelem fölösleges volt a fenséges falatok mellett. A tábortűz melege közel hozott minket egymáshoz, és a lángokkal együtt régi történetek és jövendőbeli tervek, remények szálltak a felettünk ragyogó csillag-ösvényre.
Utolsó napunkon, vasárnap is mosolyogva köszöntött a Nap, a sátrak hamar megszáradtak, s mi a tervnek megfelelően 10 óra körül indultunk útnak. Célunk a Nagy Phaeton-vízesés volt. Csupán 3,5 kilométeren 500 méter szintkülönbséget tettünk meg, de a látvány mindenkit kárpótolt a fáradalmaiért. A meredek erdei ösvényen végigkísért a patak, s a sűrűből néha kisebb-nagyobb vízesések kacérkodtak velünk, csupán sejtetve, hogy lélegzetelállító élményben lesz részünk. Az utolsó néhány méter igazi akadálypálya volt: meredek sziklafalak próbálták elrejteni a Csodát, és megállítani a bátortalanabbakat, de mi leküzdöttük… és ott volt előttünk az egyedülálló szépségű zuhatag.
Köszönjük a Fentvalónak a jó időt, azt, hogy újra együtt lehettünk.
Külön köszönet Kurtinecz Leónak a szervezésért és Márk-Nagy Jánosnak a túravezetésért.
Zilahi-Kató Klára
Képek: https://plus.google.com/u/1/photos/106386747883518056073/album/6335099745537206529?authkey=CNn_3eeoo9b_fA
