Őszi túráink egyik kedvenc célpontja a Kakastaréj és a Gutin. Álmodoztunk már róla, hogy jó lenne egyszer egyben végig járni a Gutin gerincet, az Apostoloktól a Kakastaréjig. Hála Szabó Katalin szervezésének, ez a hétvégén meg is valósult. Ennek a túrának a beszámolóját olvashatjátok most.
Szombat reggel 28 túrázó várakozott a szokásos kiindulópontnál, a batizi úti Penny parkolóban. Türelmetlenül vártuk buszunkat mely reggel a Neteda hágóig kellet, hogy eljuttasson minket, hogy délután a Gutin hágón tetején épült fogadónál ismét találkozzunk.
Odaúton mindenki ellustult a nap sugaraitól felmelegedett buszban, szinte már ki sem akartunk szállni, amikor megérkeztünk a kiindulási ponthoz. Leszállva mindenki sietve húzta magára kabátját, sapkáját. Ez, mint kiderült kicsit felesleges munka volt, hisz egyből kaptatóval találtuk szembe magunkat, s a ruhadarabok hamar visszakerültek a táskákba. A Három Apostol-ok sziklaegyütteshez kiérve kicsit megszárítkoztunk, s élveztük a pazar színekben pompázó őszi panorámát. Nem győztünk betelni a csodás színekkel és ízekkel: áfonya, vörösáfonya, szeder, boróka és még berkenye is áldozatául esett a túrázóknak.
A gerincen haladva eljutottunk a Gutin csúcsig, ahol rövid uzsonnaszünetet tartottunk. Elkerült a szendvics, szalonna, murok, majonéz, sőt még egy finom szívmelegítő is. Nem ültünk azonban nyugodtan egyre sötétebb felhők verődtek össze a szemünk láttára, s bár nem jósoltak esőt, mégis jobbnak láttuk inkább sietni. A Gutintól a Kakastaréjig borókákkal s törpefenyővel övezett, lankás ösvény vezetett már, úgyhogy gyorsan haladtunk. Itt mindenki lefotózta a sokat látott, de megunhatatlan Kakastaréjt, s madártávlatból elkészült a csoportkép is.
Ahogy elindultunk visszafele, felragyogott az ég is, hogy gyönyörködjünk még a napsütötte sziklákban. Bár csak ereszkednünk kellett a visszaút sem volt gyorsabb. Az erdőben sétálva vadásztunk tinórira, melynek meg is lett az eredménye, összegyűlt egy-két vacsorára való finomság.
Leérkezve a buszhoz már csak egy rövid kávézásra volt időnk. Ha reggel álmosan indul a társaság, akkor ez délután halmozottan igaz volt. A puha székekbe besüllyedve, itt is ott is bóbiskoló fejek rázkódtak a busz álmosító ritmusára.
A túra 14 km-hosszú és 600 m szintemelkedést foglal magába, és a piros vonal-jelzésen halad végig.
Köszönjük szépen a túraszervezést Szabó Katalinnak, a képeket Zilahi-Kató Klára-nak és Zsolt Cizma-nak, és a légifelvételekért pedig külön köszönet Zsoltinak!
