Az évszakhoz képest hűvös de napsütéses időben ismét Tamásváralja központjában gyülekeztek a természetbe vágyók. Szép számmal voltunk ismét gyerekkel is, akik indulás előtt még “bemelegítettek” a kocsmával szemben található játszótéren.
Rövid eligazítás után indultunk útnak, követve a Hegyimentő Közszolgálat (Salvamont) által kihelyezett szalagokat.
A szőlősök mellett haladva kapaszkodtunk az egykori kőbányához. Pár kanyar után a napsugarak simogató melege lecsalogatta a hideg ellen felöltöt vértet. Egyre emelkedve szemünket nyugtató távolba pásztázhattuk a tájat. A szőlőktől elkanyarodva hamarosan feltűntek a szikla képződmények. A csapat fürgébb fele elindult a Szarvaskő irányába, míg a gyereksereg meghódította a lapos tetejű “sziklavárakat”. Rövid erő gyűjtő falatozás után játszva meneteltek fel a Szarvaskő szikláskilátójához. A különös képződmények mentén kellemes erdei ösvényen ereszkedtünk az egykori Pannon-tenger napsütötte partján.
Batarcs fölötti kilátónál egy rövidke szemlélődés és falatozást követően a kisbakancsos túratársak megkapták a kiérdemelt pecsétet a kis túrafüzetükbe. Innen egy rövid enyhe ereszkedőt követően elértük Tamásváralját. Ahol gyors búcsúzkodást követően elindultunk haza.
Az időjárás nekünk kedvezett, a csapat jó volt és így egy kellemes 8,5 km-es kirándulást tudhatunk magunk mögött, egy sokunk számára ismeretlen vidéken. Pedig a táj szépsége, szőlős dűlők, a sziklaképződmények, a panorámakilátók méltóvá tennék ezt a vidéket nagyobb népszerűségre.
Egy biztos mi még visszatérünk ide és rajta leszünk, hogy megismertessük másokkal is.
Fotók: Lévai Zoli, Bartha Botond Zsolt
