Régóta tervezett tátrai túrára indultunk szeptember elején, 19-en ( Szatmárról, Nagykárolyból és Szatmárhegyről ) 5 autóval. A tizenévesektől a hatvanasokig minden korosztály képviseltette magát, s az előzetes program szerint, melyet a túravezetőnk Barkász Gábor eddigi tapasztalatai alapján állított össze, a látnivalók is igen változatosnak ígérkeztek.
Az odautazás során az útba eső nevezetesebb városokat látogattuk meg, Kassa, Eperjes, Lőcse, mind-mind felidézett valami irodalmi vagy történelmi eseményt. A kempingbe (Stara Lesna falu mellett Rijo kamping) érkezéskor megállapítottuk, hogy itt igazán próbálnak a turisták kedvében járni, hisz melegvizes zuhanyzók, konténerben berendezett konyha állandó meleg vízzel, fedett terasz, tűzhely, vízöblítéses WC, büfé is található itt. Egy kicsit messzebbre nézve, megcsodáltuk a Lomnici-csúcsot, amely csak néha-néha mutatta meg magát a felhők mögül. A berendezkedés után elkezdődött a programszervezés, az időjárás függvényében kellett eldönteni a másnapi túrát .A gyalogos túrák közé egy pihenőnap is került, amit Zakopanéban töltöttünk el, ahol a túrafelszereléseket árusító üzletekben válogathattunk jobbnál jobb dolgokat pénztárcánk függvényében, s megcsodálhattuk (megkóstolhattuk) a kézműves sajtok, lekvárok, szörpök sokaságát. Az igazi élmény azonban maga a túrázás volt, hisz a Magas Tátra bármelyik része csodálatra készteti az embert : a Kriván csúcs (2494 méter), ahova a tetejéhez közeledve négykézláb kapaszkodva jutottunk fel ( de megérte) s ereszkedésnél bizony nagyon meg kellett gondolni hova lépünk, de a végén mindenki szerencsésen megérkezett ; a Lomnici-csúcs (2634 méter) mely a maga megközelíthetetlenségével
magasodott fölénk, s melyre feljuthatsz, ha vállalod hogy beülsz egy kis felvonóba, mely ég s föld között lebegve 3 kábelen, 856 méter szintkülönbséget tesz meg nem egészen 10 perc alatt; az a kőrengeteg, útban a Lorenz-hágó (2314 méter) felé, amelyen úgymond zergetáncot lehetett járni ( akár zergeugró tanfolyamnak is beillett) s amelynek a tetején két szikla között, mint a tű fokán jutottunk át a másik oldalra ; az apró vízesések, patakok, kis erek melyek tóvá gyűltek össze egy-egy katlanban, s fentről nézve kékes-zölden mutatták magukat; a Morskie Oko tó ( 1395 méter) hullámzó vize, mely a maga szinte 35 hektárnyi vízfelületére odavonzza a tekintetet, s nem lehet vele betelni ; a Csorba tó (1350 méter) amely néhány gyalogtúra kiindulópontja volt, s nagy felületén visszatükröződtek a partján lévő épületek; a nagy felületű, erdővel borított hegyoldalak (Szlovák Paradicsom Nemzeti Park), melyek már készülődnek az őszi szinekkel. Néhányan a hagyományos ételekkel is ismerkedtünk, megkóstoltuk a sztrapacskát ( haluski-t) egy kis szlovákiai falusi vendéglőben, s egy sajtos specialitást a Morskie Oko tó melletti fogadóban ( kissé furcsa párosítás volt számunkra a grillezett sajthoz reszelt káposztát, áfonyaszószt és rizset enni, de nem lett semmi bajunk tőle).
Ahogy teltek a napok s közeledtünk a túrahét végéhez, megegyeztünk abban, hogy ide még vissza fogunk jönni, itt még sok látnivaló akad, még sok élményben lehet részünk.
