Ez évben a tavalyi remek hangulatú munkaünnepi rendezvényünk mintájára mely Várfalván volt az EKE várban sikerült megszervezni a SZEKE Majálist, ezúttal helyszínként a Kalotaszegi ,,gödörfalunak,, is nevezett Zsobokra esett a választás. Itt olyan szálláshely működik, ahol egy nagyobb létszámú társaság kényelmesen elfér, “párnák közt” körülmények, étkezési lehetőség is van és talán ami a legfontosabb a közösségi tér is adott volt. A hosszú vagy hosszítottnak is nevezhető hétvégére 51 lelkes túrázó, a SZEKE apraja-nagyja gyűlt össze Zsobokon, ki biciklivel (Boti), a többiek saját autóikkal, jutottak el a helyszínre, a társaség nagy része csütörtök délután, este, egy kisebb csoport pénteken érkezett meg. Már az első összemelegedő estén is jó hangulat uralkodott a közösségi térben.
Az első napra egy könnyebb, átmozgatós, de ugyanakkor pompás kirándulás volt betervezve.
Itt több köztes és végső úti cél volt beiktatva, kezdjük is rögtön a Felszegi Kalotaszeget uraló 777 méteres Ríszeg tetővel, melyen szerencsénkre pont most és ,,nekünk,, virágzott a helyiek által oly nagyra becsült Henye Boroszlán , vagy ahogy viccesen elneveztük Henyélő Oroszlán, rozsaszín virágszőnyeget alkotva. Lenyűgöző látvány fogadott a csúcs lapos tetején, amerre a szem ellátott a rózsaszínű , a helyiek által csak ríszeg virágnak nevezett foltok voltak láthatóak. E nevet erős, bódító (és nem a Mogosai Bódi tó) illata miatt kapta, igazi látvány és szagérzékelési élményt voltunk kénytelenek elviselni. Arni és fia Ákos biciklivel tették meg ezt a távot. Közben tavaszi Hérics és Kankalin bontotta meg a táj rózsaszínűségét.
A csúcson egy rövid ismertetőt tartottunk, a környező hegyeket tájoltuk be, és említettünk néhány szót a kalotaszegi tájegységről is. És ha Kalotaszeg nem hagyhattuk ki a Sztánai Varjú várat sem, Kós Károly legkedvesebb lakhelyét, ahova, és melynek csendjébe megannyiszor vonult alkotni, merengeni, búsulni. Itt csatlakozott csapatunkhoz a később érkezettek csoportja is. A sztánai EKE vándortábor kedvenc vegyes boltja elött fagyiással ért véget a túra és a jól megszervezett kocsilogisztika által mindenki könnyedén jutott vissza a szállásra.
Este a nagyon ízletes vacsora után egy fejlámpás, hold és csillagnézős túrácska is belefért a szállás felett emelkedő hegyre, dombra, melyet a gyerekek(is) nagyon élveztek.
Ezután következett a vidámság, társasjátékozás, koccintás, és megannyi nevetés, gyerekzsivallyal fűszerezve.
A második túranap ugyancsak nagyon szépre sikeredett, az időjárás végig velünk tartott, igaz időnként elég hűvös volt, de szerencsére nem esett. A tájat uralő Vigyázó tetején még hó volt észlelhető. Úticélunk a havasreketyei Fátyol vízesés és az őt uraló Sasbérc kilátó volt. Egy kisebb, 7 tagú, gyorsabb , kemény csapat meg a Vigyázó (Vlegyásza) csúcsát célozta meg.
Most következzen egy rövid túrabeszámoló a túrabeszámolóban, Lajtos Arni tollából:
Vigyázó (Vlădeasa) csúcs, 1836 m
Egy igazán emlékezetes túrán vettünk részt a Vigyázó (Vlădeasa) 1836 méter magas csúcsára. Nyolcfős csapatunkban a legfiatalabb túrázó 13 éves volt, míg a legidősebb 75 éves — remek bizonyítéka annak, hogy a természet szeretete minden korosztályt összeköt.
A csúcsot körülbelül 3 óra 50 perc alatt értük el. Az időjárás változékony volt: körülbelül 8 °C-os hőmérséklet mellett időnként erős szél is nehezítette az emelkedést, de ez sem vette el a kedvünket. Ahogy egyre magasabbra értünk, körülbelül 1400 méteres magasságban még hóval is találkoztunk, ami különleges hangulatot adott a túrának és még látványosabbá tette a hegyvidéki tájat.
Útközben több rövidebb megállót és pihenőt tartottunk, hogy mindenki kényelmes tempóban haladhasson, és közben gyönyörködhessünk a természet szépségében. A hegyvidéki panoráma lenyűgöző volt: a környező hegyvonulatok, a végtelennek tűnő erdők és a friss, tiszta levegő felejthetetlen élményt nyújtottak.
A csúcson eltöltött pillanatok minden fáradságot megértek. A visszaút a Fehér-kövek tetején vezetett keresztül, ahol több meredek ereszkedés is próbára tette a csapatot. A koncentráció és az összetartás azonban végig megmaradt, így mindenki biztonságban és élményekkel gazdagodva tért vissza.
Ez a túra nemcsak fizikai kihívás volt, hanem közös élmény is, amely sokáig emlékezetes marad mindannyiunk számára.
Miután megcsodáltuk a vízesést, személy szerint már vagy tízszer láttam, de ezúttal is elkápráztatott, ráadásul a hóolvadás miatt szerencsére nagy vízbőséget mutatott. Innen indultunk tovább a lentről elérhetetlennek tűnő sziklaképződmény felé. Egy lazább rész után az ösvény olyan szinten kezdett emelkedni, mint az üzemanyag árak az utóbbi időben. A gyereksereg zokszó nélkül teljesítette a túra e nehezebb részét, kiérve a Sasbércre, a kilátás minden fáradtságunkat homályba taszította. Hirtelen rájöttünk arra, hogy miért is kapta a Sasbérc elnevezést. A kilátópont keskeny sziklasávja miatt két turnusban másztunk ki a sziklaszirtekre. Ezután következett az olykor szabadesésnek is beillő ereszkedés. Minden elismerés a gyerekeknek és a felnőtteknek is, kiemelve a két gyerekhordozóban felvitt legfiatalabb túrázók szüleit is.
És itt még nem gondoltuk azt, hogy mennyi minden szép és jó belefér egy napba.
Következő úticélunk Kalotaszeg egyik legszebb templomának kikiáltott Valkói erődtemplom volt. Itt a helyi kántor sok érdekességet, történelmi eseményt mondott el, illetve a falu határában az egykori, sok millió évvel ezelőtti tengerben élő megkövesedett kagylókat, Szent László pénzeket gyűjtöttünk a gyerekek nagy örömére. Ugyancsak ez elmondható volt az ezután megejtett közös kézműves fagyizáskor is Kalotaszentkirályon.
Rendesen kitöltve a napot estünk be a vacsorára, finom töltött káposzta és kürtös kalács volt a terítéken. A napba belefért még egy egészségügyi esti séta is, és utána a társasjátékozás, pofaizmokat elfárasztó rengeteg nevetés.
Vasárnap, az utolsó nap csak egy rövid kiruccanás volt betervezve a Váralmási várromhoz. Ezt az összecsomagolás hálátlan feladata előzte meg, mert tudtuk, hogy lassan vége lesz e remekbe szabott együttlétnek.
Köszönünk mindent a szervezőknek Botinak és a Gyávol családnak, Arninak a Vigyázó túra levezetését. Nagyon jól éreztük magunkat és ezzel úgy érezzük, hogy mindenki egyetért aki részt vett e kiszálláson. Reméljük, hogy jövő évben is hasonló jó hangulatban és gyönyörű helyekben lesz részünk.
A beszámolót megfogalmazták és lejegyezték:
Kovács Kuruc J. Szabolcs és Lajtos Arnold
Fényképek: Bartha Botond és sokan mások
Túravezetők Bartha Boti, KKJ Szabolcs, Lajtos Arni
Az egészet leszerezte és levezette: Bartha Boti, Gyávol Judit, Gyávol Roli
