Április 30. és Május 2. közötti hétvégén került sor a Máramarosi kerékpártúránkra, melyen szép számban vettünk részt. Húsz bringás, négy felnőtt kísérő és két gyerek alkotta a díszes társaságot.
Péntek délután érkeztünk Máramarosszigeti szállásunkra. Az este jókedvűen telt, kártyáztunk, beszélgettünk és ugrattuk egymást, hogy ki hogyan és hogy nem fogja a holnapi napot túlélni. Innen szombaton a reggeli elfogyasztása után kezdtük meg a tekerést Magyarláposra. Csodás tájakon volt alkalmunk tekerni, a társaság jól bírta, együtt haladt. A táv felénél kaptunk egy kis égi áldást, aminek a végét inkább egy helyi kocsma udvarán vártuk meg. Sajnos itt két túratársunk technikai problémák miatt fel kellet adja a túrát, őket a kocsikkal érkező kísérőink vitték tovább A nap csúcspontja és mélypontja egy több kilométeres, 550 méteres emelkedéssel járó szerpentin volt, a Botiza hágó. Felérve egy nagyobb pihenőt beiktatva ünnepeltük meg, hogy ennél már csak lejjebb juthatunk. Egy élvezetes és hosszú ereszkedés után érkeztünk 19 órára Láposra. Ezen a napon 115km-t tettünk meg 1400m szintemelkedéssel.
Láposon a vendéglátók finom és bőséges vacsorával vártak. A társaság ekkor már elég fáradt volt ezért ezen az estén a társasági élet nem nyúlt túl hosszúra. Vasárnap sajnos már a reggeli órákban megmutatta az időjárás az aznapra várható arcát. Ébredéskor szakadó eső fogadott minket. Az ünnepi reggeli után (a házigazdák húsvétot ünnepeltek) egyeztettünk, hogy ki meri bevállani az aznapra ígért komoly esőket. A csapat nagyját elkedvetlenítette az időjárás, ezért a Vasárnapi tekerést megcsappant létszámmal, öten folytattuk. A lápos völgyén és az azt követő emelkedőn Kapnikbányáig kaptuk is a nyakunkba az égi áldást. Itt megszáritkoztunk, miközben megkóstoltuk a helyi étterem húsvéti különlegességét, a bárány sültet és levest. A kiadós étkezést egy újabb, de immár jóval rövidebb mászás követte. A Gutin hágót elérve hosszú ereszkedés következett, de nem nyomtuk le egyben, hisz ekkora az idő is kitisztult és csodás tájak következtek. Meg-meg álltunk itt-ott, megcsodálni az északi irányból vonuló Gutin gerincet s Kakastarélyal, illetve a völgyekben húzódó Máramarosi kicsiny falvakat madártávlatból. Aknasugatagon keresztül jutottunk vissza Máramarosszigetre. Mindent összevetve így is jobb idő volt mint amire számítottunk. Ezen a napo 82 km-t tekertünk, 1100m szintemelkedéssel.
Azoknak, akik a bringázástól eltántorodtak szintén kalandos napjuk volt. A kocsik, bringák utasok beosztása külön logisztikai bravúr volt. A helyzetet tetézte, hogy a megmentő kocsi, amin a logisztika állt, út közben akciófilmbe illő módon lerobbant. De az ügyes fiúk így is megoldották, hogy minden és mindenki a helyére kerüljön. Vasárnap estére kicsit megfáradva, de mindenki szerencsésen hazaért otthonába.
Bartha Botond – Zsolt
