Idén úgy alakult, hogy egy szabadságnap feláldozásával (kivéve az állami alkalmazottakat, akik ajándékba kapták azt a napot) 5 naposra tervezhettük a már hagyományosnak számító december elsejei Radnai-havasok túrát. Mi, a szervezőcsapat gondolkodtunk is, hogy hová lenne érdemes menni ilyen sok napra, hisz a szokásos drágos-völgyi laborház környékén két napnál többet nincs hová túrázni. Így esett a választás Borsafüredre, ahonnan úgy a Radnai-, mint a Máramarosi-havasokba is kirándulhatunk. És ha Borsafüred, akkor egyértelmű, hogy szállásunk kedves barátainknál a Pensiunea Ursu -Medve panzió-ban lett lefoglalva.
Bár az időjárás előrejelzés folyamatosan pesszimista forgatókönyveket vetített elénk, november 26.-án 25-en indultunk Szatmárnémetiből ezzel is bizonyítva, hogy a komoly túrázót a rossz időjárás sem tántoríthatja el terveitől.
Sajnos az előrejelzések beváltak és az első napokban esős-szeles, majd havas-szeles időjárás jellemezte a hegyvidéket. Bár a kedvezőtlen körülmények ellenére előzetes túratervünkön változtatnunk kellet, mind a négy túranapon kimozdultunk egy-egy túrára és ebből három este még szabadtéri grillezésre és bográcsgulyás főzésre is sort kerítettünk.
Az első napon a hol szemerkélő, hol zuhogó esőben a Lóhavasi-vízeséshez sétáltunk el. Szerencsére egy idő után az eső havazásra váltott, majd sajnos hóviharra. Ennek ellenére még a résztvevő gyerekek is hősiesen viselték a viszontagságokat. Visszafelé a sípályán ereszkedtünk le, ahol a lerakódott hóban egyesek gatyafékkel csúsztak jó nagyokat.
Második napunk is esővel indult, de szerencsére nem hagytuk magunkat elijeszteni. Kis késéssel, de mégis elindultunk. A régi-új Olimpia pálya melletti úton kapaszkodtunk fel a Buza Muntelui 1663 m-es csúcsára. A kitartóbbak még egy kis napsütést is kaptak és megcsodálhatták a völgy felett kialakult szivárványt is háttérben az elő-előbukkanó Sárkánnyal.
A harmadik napon, bár az indulást a szebb idő reményében egyre halogattuk, a társaság egy része a Ciocănești-i néprajzi múzeumba látogatott el megcsodálni az egyedien festett tojásokat, míg egy kisebb, de annál elszántabb csapat a Priszlop-hágótól indulva a Gargaló-nyerget célozta meg. Sajnos a kései indulás és a ködös-hóviharos időjárás miatt a nyereg alatt kb. 80 m-el vissza kellett forduljunk, hogy még sötétedés előtt biztonságban visszaérhessünk autóinkhoz.
Utolsó túranapunkon aztán hidegebbre fordult az idő: már Borsafüreden is fagyott és hóharmatos táj látványára ébredtünk. Az öt nap egyik legfontosabb célkitűzése a Sárkány (Cearcănul) csúcs meghódítása volt egy olyan, Borsafüredről induló útvonalon, amelyen még egyikünk sem járt. Reggel hamar eldöntöttük, hogy itt a kiváló alkalom a “csúcstámadásra”, így megfelelő ruházattal és táplálékkal felszerelkezve indultunk neki a hosszúnak ígérkező túrának. Az elején szélcsendben, kellemesen hűvös időben kaptattunk felfelé, aztán kiérve a csúcs felé vezető mellékgerincre egyre jobban fújni kezdett a szél. Később már havas terepen folytattuk utunkat, majd elhagyva a fenyveserdők övét a szél is viharossá fokozódott. Végül egy kb. 50-100 m-es törpefenyves-dzsungel leküzdésével sikerült elérjük a Sárkány 1846 m-es csúcsát. Lefelé jól megszaporáztuk a lépteinket, így ismét világosban értünk vissza és (egyesek sajnálatára) aznap sem kellett elővegyük fejlámpáinkat.
Szerdán, az ötödik napon, a csapat nagyobbik része a tervnek megfelelően már reggel hazaindult, hogy még ebédidő előtt be(v)egye magát a felsővisói Gabriela (volt Darkness) vendéglőbe a szokásos P-betűs (pacalleves/puliszka/pápánás/stb.) lakomára. Hazaúton még a máramarosszigeti új zsinagógát is megkerestük. Az elszántabb gyerekes sereg viszont még fellibegőzött a sípályára, hogy egy utolsó popsitepsis ereszkedéssel búcsúztassa az 5 napos minivakációt.
Remélem mindenki jól érezte magát és hamarosan újabb túrán örülhetünk a télnek.
Lejegyezte: János Márk-Nagy
Fényképek (amelyekért külön köszönet az elkövetőknek): Bea Lózer , Barkász Gábor, Istvan Varga, János Márk-Nagy, Botond-Zsolt Bartha.
