Az úttörők négyen már péntek reggel elindultak, így nekik egy napimenü is befért, a többiek 17-én csak délután indultunk el otthonról, így csak egy gyors benzinkutas megállóra jutott idő. Így is este 10kor indultunk el Cârnic-ból a autóinktól, és kb. 2kor éjszaka értünk fel a Gentiana menedékházhoz, ahol a többiek már javában aludtak.
Nehéz hátizsákjaink, a sötétség és enyhe havazás ellenére elismerően beszámolhatunk, hogy mindenki nagyon jól teljesítette a kb. 5,5 km-es távot 550 m szintkülönbséggel, külön dicséret jár a 7 gyereknek, akik zokszó nélkül az éjszakában, fejlámpa fényénél felvágtattak az 1670 méteren található menedékházhoz.
A lenti hálószobában aludtunk mind a 21en, meleg az volt, horkincálás is, de az elalvással nem volt gond.
Szombaton a Galeș tó volt az úti cél, szebbnél szebb erdős, patakos tájakon vezetett utunk, a 3 híd átkelése (oda-vissza) is kihívásokkal teli volt, pár bakancs (és nemcsak) belekerült a vízbe. A tavat megközelítve a törpe fenyők között és sziklákon ugrálva haladtunk, majd a tónál megtartottuk a hosszabb szünetet és lelőttük a csoportfotót. Onnan a bevállalósabbak több szintemelkedővel, hosszabb útvonalon indultak vissza, míg a többség ugyanazon az útvonalon fordult vissza a menedékházhoz. Vacsorára előkerültek a porlevesek, konzervek, minden olyan, amit itthon nemigen enne meg az ember, de ott fenn a hegyen, a kellemes társaság mellett nagyon jól tud esni. A menedékháznak az „ebédlőjében” 4 asztal volt, abból hármat mi laktunk be (evéssel, társasjátékozással), a negyedik asztalt a manzárdon lakó bukaresti csapat, illetve az egyedül túrázó belga úriember használta. A meleg fűtőtesteket ellepték a vizes bakancsok, ruhaneműk, szinte minden megszáradt másnapra 
Vasárnapra egy rövidebb túrát terveztünk, mert a társaságunk kisebb része már aznap lement a kocsikhoz, hogy hétfőn munkába állhasson. A gyorsabb csapat valamivel korábban elindult remélve, hogy feljutnak a Bucura nyeregig, de a köd miatt nem sokkal a nyereg előtt visszafordultak és a később indulókkal a Pietrele tónál egészült ki a teljes csapat. Ott is elkészült egy újabb csoportkép, majd együtt visszaindultunk és már du 2 óra körül a menedékházhoz értünk, a hazaindulók összeszedelőztek és lefele indultak a kocsikhoz.
Négyen csajok rövidnek éreztük az aznapi túrát és egy „szívecskés kapucsínó” reményében elindultunk a Pietrele menedékházhoz, de zárva találtuk, azonban kárpótolt a fára felszaladó mókus látványa. Utolsó esténk vidáman telt, társasoztunk, beszélgettünk, falatoztunk.
Hétfő reggel a betervezett reggeli 9 órakor sikerült elhagyni a Gentiana-t, természetesen az elengedhetetlen csoportkép elkészítése után. Lefele, a konzervektől megüresedett zsákjainkkal lényegesen gyorsabban haladtunk, emlegettük is közben a péntek esti/éjszakai menetelt.
A civilizációba visszatérve megálltunk egy közös ebédre, majd könnyes búcsú után mindenki útnak indult hazafele.
Külön gratuláció illeti a túrázó gyermekeket: Olívia (7 éves), Nándi (9 éves), Olivér (10 éves), Dorottya (11 éves), Johanna (12 éves), Anikó (13 éves) és Ervin (14 éves).
Az időjárás végig velünk tartott, a gyönyörű látvány lenyűgözött, a társaság felvidított, legyen részünk még sok-sok ilyen túrában!
Túrát szervezte és beszámolót lejegyezte: Bartha Meli
Túravezetők: Bartha Boti és Kovács-Kurucz Szabi
Fotók: Kaltenbacher János, Bartha Boti, Bora Atti és a többiek
