Az idei Pádis túra szeptember 6-8 között került megszervezésre, melyen 37-en vettünk részt.
Kicsit aggódtunk az időjárás miatt, de végül nagyon szép időben volt részünk, így mindkét kirándulást meg tudtuk tartani.
Péntek délután indultunk Szatmárról több autóba csoportosulva.
Estére mindenki megérkezett a Glavoi rétre, szokásos sátorozó helyünkre. Van aki már sötétben tudta felhúzni a sátrát, hiszen rövidülnek a nappalok. A korábban érkezők már elkészítették az első napi bográcsost, úgyhogy meleg étel várta a társaságot. Vacsora után ropogó tábortűznél beszélgettünk és vitattuk meg a világ dolgait.
A gyerekek nagy örömére és nem kis meglepetésünkre 3 róka futkosott sátraink körül, biztosan szerettek volna ők is kapni a finom falatokból.
Szombat reggel 9-kor indultunk, hogy lejárjuk a Galbena körútat.
23-an vettünk részt ezen a túrán. Jó tempóban és hangulatban haladtunk szinte végig. Csak az egyik láncos résznél kellett többet várakozni, mert szembejött egy nagy létszámú csoport, akik nagyon lassan ereszkedtek a sziklafalon, próbára téve a türelmünket, de muszáj volt kivárni a sorunkat.
A Galbena körút most sem okozott csalódást, mert gyönyörű, vadregényes és izgalmas a folyó által vágott szurdokvölgy, vízesésekkel, kőalakzatokkal, létrás, láncos szakaszokkal tarkítva, nagyon látványos.
Szerencsésen vettünk minden akadályt.
Ebédszünetet a Flóra réten tartottunk, az EKE forrásnál, itt vettünk friss vizet is. A túra kevésbé közkedvelt része ezután következett, ugyanis ki kellett mászni egy jó nagy szintkülönbséget, ami nem aratott nagy sikert.
Boti volt a sereghajtó, ami nem emelte a közkedveltségét aznap, de eredményesnek bizonyult, mert végül mind felértünk az útra.
Szép teljesítményünk után, megkóstoltuk helyi kedvencünket, a túrós és áfonyás „lángosszerűséget”, ami mindig nagyon finom. Persze csak mértékkel, mert várt a finom bográcsgulyás, amit Lajos nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel készített nekünk.
Ezen a napon 20 km-t és 950 m szintkülönbséget tettünk meg, 8 óra alatt.
Míg elkészült a vacsora, addig Activityt játszottunk, nagyon jó feladványokkal és vicces mutogatásokkal szórakoztattuk egymást. Hangos nevetésünktől zengett a tábor körülötti fenyves.
A remekmű utolsó falatig elfogyott, repetázni nem lehetett, sőt a főszakácsnak már nem maradt, neki meg kellett elégednie az illatával, a kóstolgatással és a jóllakott társaság látványával.
Reggel csomagolással kezdtük a napot, részben az eső előrejelzés miatt.
A vasárnapi túrán valamivel kevesebben vettünk részt, pedig a Csodavár is sok szép látnivalóval kecsegtetett. Itt több részre szakadt a csapat, mert nem mindenki ment be a barlagba. Néhány láncos, sodronyos szakasz tette izgalmasabbá a terepet. A barlang másik kijáratának közelében 4 zergét fedeztünk fel és kaptunk lencsevégre, békésen legelésztek, nem nagyon zavarták őket a turisták. Innen egy meredek kürtőn volt a kimászás, ami elég félelmetesenk tűnt, de mindenki ügyesen megoldotta a feladatot.
Néhányszor kezdett csepergni az eső, de szerencsére nem tartott sokáig, meg se áztunk. Útközben érintettünk több kilátót, ahonnan meg lehetett csodálni a hatalmas sziklafalakat fentről, szédítő volt a látvány.
Ezen a rövidebb túránkon 4 óra alatt 12 km-t és 350 m szintkülönbséget sikerült megtennünk.
Visszaérkezésünkkor már vártak az előre megrendelt lángosok („plăcinták”), amiket jóízűen elfogyasztottunk. Ezután búcsút vettünk a táborhelytől és egymástól, majd hazaindultunk.
Reméljük mindenki jól érezte magát!
Köszönjük Botinak a remek szervezést, Gábornak a színvonalas és profi túravezetést, Lajosnak a finom bográcsosokat, a tábortüzet, Lórinak a sok kis figyelmességet és mindenkinek a lelkes és aktív részvételt, a segítséget, a hangulatot, a vidám játékot és a csapatos együttkirándulás örömét!
Katalin, 2019.09.09.
