Következzen kirándulásunk beszámolója, Fóri Orsolya tollából:
Minden utazàst hàromszor élünk meg. Előszőr mikor megtervezzük, aztàn mikor megvalósítjuk, majd pedig amikor vissza emlékszünk rà.
Erre a kiràndulàsra biztosan újra és újra emlékezni fogok, mert szàmomra a csalàddal az első volt Pàdisra és a Glavoi rétre. Sok éve rajta volt a listànkon, de mindig egybe esett valami màs kirucanàssal.Idén sem volt ez màsként, de Màko baràtunk szerencsére még időben felvetette, hogy jó lenne résztvenni.
Hosszúra kerekedett beszàmolómból is sejthetitek, hogy annyi élménnyel gazdagabban tértünk haza, ami miatt érdemes volt újra gondolni az uti célt.
Hamar kupaktanàcsot tartottunk a csalàddal és kisakkoztuk az àtszervezést, mondvàn,hogy valószinüleg ez lenne az utolsó alkalom a nyàr végeztével, hogy sàtorozzunk, ràadàsul Pàdison.
És hogy mennyire jól döntöttünk,az rögtön a megérkezéssünk pillanatában kiderült. Amint lekamyarodtunk a fő útról a Glavoi rétre ,elénk tàrult az a gyönyörű tisztàs és a magas fenyvesek, amit eddig csak képeken csodàlhattam.
Éppen időben érkeztünk, hogy még vilàgosban gyorsan felàllítsuk a hétvégi csalàdi kuckónkat és csapjunk egy sétàt a réten. Lassan érkeztek a többiek is, együtt jó ízűen megvacsoràztunk, hisz a friss levegőn, az ízek is gazdagabbak és ehhez tàrsult a csodàs kilàtàs.
Rànk esteledve megmutattàk fényeiket a csillagok és miután meg volt a màsnapi program tervezett, voltak akik àt sétàltak a Ponor rétre még több csillaglesre.
A korai ébresztő tekintetében sokan vissza vonultunk, hogy egy kiadóssat aludjunk a hosszú és kalandokkal telitűzdelt nap előtt.
Szűkség is volt a pihenésre, mivel szombatra víradva hàrom túra is indult pàrhuzamosan .
Elveszett világ: Az egyik rövidebb csalàdos, kalandvàgyó gyerekekkel. Őket az Elveszett Vilàgba kalaúzoltàk a Ponor réten àt, ahol a misztikus erdős részen, égig érő fenyvesek tornyosultak felettük. Ezen a részen talàlható a legtöbb zsomboly, melyek a föld alatt összeköttetésben vannak egymàssal és mélységükben egy patak csordogàl. A gyerekek àgakon keresztül, néhol bújva, néhol kúszva -màszva segítették egymàst. Ahol a patak eltünik vissza fordultak a köves útra, a sàtor hely felé, így téve meg a betervezett 13 km -t és 400 m színtkülömbséget.
Vissza érkezve lelkesen làttak hozzà a bogràcsozàshoz,amit Màko baràtunk jóvoltàbol és Imola szorgos otthoni előkészületeinek köszönhetően, mindenki jó ízüen fogyasztott az esti tàbortűznél.
Galbena körút: A màsik, kicsit több kihívàssal igérkező túra a Galbena körúton volt. Itt is jutott ki a csúszàs -màszàsból, làncokon kapaszkodókból, de valamivel nagyobb színtkülömbségen, mint a rövidebbik túràn.
Glavoi rétről indultunk, kis de annàl lelkesebb csapatunkkal. A körút pàratlan kilàtàst igért a tàjra, némi kihívàs elenében,a Galbena- szurdokon keresztül.Itt acélsodronyokon és làncokon kapaszkodva vàgtunk àt a szoroson.
Voltunk pàran akik mezítlàb, a patak jéghideg vízében, csúszós sziklàkon és szúrós kavicsokon keresztül lépkedve vàltottuk ki a még csúszósabb làncok egy szakaszàt. Bàr szó szerint csípet a hideg víz és annàl is jobban szúrtak az apró kavicsok. Felpezsdülve folytattuk utunk,hisz itt még csak a felénél jàrtunk a 20 km -esre tervezett túrànknak,amit közel 7 óra alatt sikerült teljesítenünk, a rétről indulva több mint 900 m -es színtkülömbséget elérve.
Ezt egy közepesen nehéz túrànak tartanak,bàr sok teknikai szakasza van.
A patak szúrdokàbol felkapaszkodva elénk tàrult egy fàtyol szerű vízesés, de ez nem az a híres “Mennyaszony fàtyla ” ami 30 m -ről hullik alà. Amihez mi érkeztünk sokkal kisebb,de kàpràzatos làtvànyt nyújt a sziklàk tetejére érve.
Innen aztàn beereszkedtünk egy közepesen mély barlang nyílàsàba, ahol àtkuszva a hegy gyomràn ki értünk a màsik oldalra.
Picit megpihentünk, nasiztunk és vàrt rànk egy hosszú, néhol igen monoton kapaszkodó.
A tetejére érve kárpótolt a fàradsàgos màszàsért a balkonokról nyíló szakadékok mélysége.
Végig sétàlva és sok fotó készítése utàn ereszkedtünk vissza a völgybe.
Leérve, a többiekhez csatlakozva tartottuk a nagy élménybeszàmolókat, közben tanakodva, hogy a harmadik ,egyben a legtöbb veszélyt rejtő expedició két bàtor kalandora vajon hol tarthat.
Rozsda szakadék: Tudtuk ,hogy nehézz kihívàsok elé nézznek, a Szegyes völgybe (Valea Seacā), ahogy Nagy Lehel túravezető fogalmazot : “őrült tàrsàval”. Kellett is egy csípetnyi őrültség a hosszú és nehéz besorolàsú túràhoz .
Reggel 6-kor indultak a Rozsda hasadék irànyàba ,érintve a Jégbarlangot ,majd a Flórarétet. Elérve a Rozsda hasadékot, kimàsztak a szorosból.
Szerencsére, úgy mint mindannyiunkkal kegyes volt velük is az időjàràs, hisz eső esetén gyorsan gyűl fel a víz és hosszabb kerülőre lett volna szükség. Mivel nem igy alakult, a tervek szerint a Flórarétről àt érve a Sàrga szoros ( Cheile Galbene ) bejàratànàl elértek a Szegyes völgybe, a patakhoz.Innen kezdődtek aztàn az igazi megpróbàltatàsok.
Àt a patak mentén, kiszàradt vízesések sziklafalàn kellett kapaszkodniuk felfelé.Néhol 3-4 m-es falakat megkerülve, majd újra vissza ereszkedve a patak medrébe. Ott vàrt ràjuk egy 6 km -es baktató,amit 2 óràn àt, köveken és ajnövényzeteken keresztül sikerült megtenniük.
Ariesenbe érve vàrt ràjuk egy kiadós ebéd, amiből erőt gyüjthettek az utuk tovàbbi szakaszàhoz. A piros csíkkal jelölt kirànduló ösvényen, a köves úton, medve ürülékekkel tarkítva, vissza értek a Glavoi rétre,14 óràs kalandjukról. 23 km- t megtéve,1700 m színtkülömbségen felfedezték a Szegyes völgyet felfele màszva, ami rendkivüli teljesítmény, tekíntve, hogy még kötélen leereszkedve is kockàzatos vàlalkozàs. Dehàt ” Bàtraké a szerencse” és ők szerencsésen megérkeztek a tàborunkba.
Vasàrnap reggel gyors reggelizés és sàtorozàs utàn elindultunk a Glavoi rétről.
Első szakaszban autokkal, a pàdisi letérő irànyàba tartottunk, majd gyalog indultunk utnak egy rövidebb túràval zàrni a szép hétvégét. A Boga kilàtó felé beszélgettünk régi és új baràtainkkal, miközben fürkésztük a néhol felbukkanó gombàkat. A kilàtóhoz érve együtt csodàltuk a tàj szépségét, majd eltelve vele, visszafelé vettük az irànyt a völgybe. Sietősen haladtunk, hisz màr előre lerendeltük a sokkak àltal àhított palacsintàt.
Némi időzés utàn jó lakottan indultunk haza.
Köszönet a túravezetőinknek, jövünk még .🤗🤗🙏
