Szerdán miután mindenki szépen bepakolta a hátizsákját útnak indultunk a Retyezát hegységbe. Néhányan először voltunk e környéken, ugyhogy izgatottan vártuk az érkezést, ami meg is történt, ki korábban, ki előbb ért oda, de este 11 körül már mindd fenn voltunk a Genciana menedékházban. Mosolyunk fülig ért mikor megtapasztaltuk milyen jó meleg van a szálláson.
Első nap a Retyezát csúcsot támadtuk be, nagyon szép időbe indultunk, majd a felhők elleptek minket, igy a tájat nem tudtunk megcsodálni, de bíztunk a fennmaradó ket nap lehetőségeiben.
Pénteken esőre keltünk – no hát ezt nem jósolták meg a csuda meteorológusok – de úgy voltunk vele belevágtunk:) így a borús idővel karon fogva elindultunk a gerincre, ázott verebekként felértünk, s egy nagy tál tejet láttunk magunk előtt (én egész úton tejre szomjaztam:)). Kis sopánkodás és imádkozás után néhány perc alatt kitisztul az idő, közepén a gyönyörű Bucura tó mutatta meg magát. Pillanatokon belül lélegzetelállító táj terült elénk, szilárd hegyek által körülölelt mesés kék szemek. Leereszkedtünk s bandukoltunk közöttük, egyik szebb volt, mint a másik. Csodaszép vízesések kötötték össze őket, amik számunkra frissítőként is szolgáltak. Napoztunk, fotóztunk, csendjátékoztunk, nagyon nyugadalmas délutánt töltöttünk itt. Igazan feltöltő volt a puha fűben heverni, csodálni a hatalmas vonulatokat miközben csobog a patak. Aztán lassan visszaindultunk, hopp egy Bucura csúcsot meg is másztunk közben 
este egy magyarországi csapat csatlakozott hozzánk a menedékházba, nagyon gyorsan integrálódtunk is:) kártya és dumapartyk vették kezdetüket. Oh és hát ki ne hagyjam, hogy micsoda ízletes vargányákat gyűjtöttünk az úton, amiből nagyon, de nagyon finom tejfölös-vargányás tortellini lett vacsorára:)
este egy magyarországi csapat csatlakozott hozzánk a menedékházba, nagyon gyorsan integrálódtunk is:) kártya és dumapartyk vették kezdetüket. Oh és hát ki ne hagyjam, hogy micsoda ízletes vargányákat gyűjtöttünk az úton, amiből nagyon, de nagyon finom tejfölös-vargányás tortellini lett vacsorára:)Szombaton, az utolsó túra napon a Papusa és Preleaga csúcsokat mászta meg a csapat, ki egyet, ki kettőt, igény szerint.
Elképesztő látvány tárult elénk, felemelő érzés volt a magaslatokból végigpásztázni az előző napokban bejár útvonalakat, s érezni, hogy milyen aprók is vagyunk ebbe a hatalmas kőrengetegben.
Vasárnap reggel szépen újra összepakoltunk és visszabandukoltunk az autókhoz, ebéd közben élményeket osztottunk meg, pirospozsgás arccal, hiszen micsoda napsütéssel búcsúzott tőlünk a Retyezát, ki vár minket vissza!:)
beszámoló: Brigitta Gyökös
