Egy újabb szép Padis túrán vagyunk túl. Idén is igyekeztünk bejárni az Erdélyi sziget hegység ezen gyönyörű részét.
A csapat tagjai Pénteken indultak, ki későbben – ki korábban, ki Székelyföldről, ki Partiumból ahhoz, hogy mind a 47-en a Glavoi réten az esti tábortűznél köszönthessük egymást.
Szombaton reggel 6.30 kor talpon voltunk. Sietnünk kellett a készülődéssel, mivel a hosszú túrásoknak szedniük kellett a lábukat, hogy még napvilágban visszaérjenek.
Mindkét túra a Várasó tisztásról indult, ahova autóinkkal jutottunk el. Ezeket letéve, kezdetben a 2 csapatunk együtt haladt, de a csoportképet követően szétváltunk.
A rövid túrások, mintegy 23-an (volt ott minden: felnőtt, gyerek, gyerek lelkű felnőtt) a Bohodei csúcs(1654m), más nevén Istene havasa felé vette az irányt. Ez túra 17km hosszúra sikerült, 480m szintemelkedéssel. A visszaúton már 25-n jöttünk, mivel az időközben megérkezett Laci es Tünde is csatlakozott hozzánk.
A hosszú túrán résztvevő 16 személy Gábor vezetésével az 1792m magas Bocsásza csúcs-ot célozta es hódította meg, mintegy 25km-t téve meg 800m szintemelkedéssel.
A szétválásunk után a 2 csapat már csak késő délután találkozott a sátortáborban.
Itt a rövid túrások Robi főszakács es Csabi fő tűzmester vezénylésével egy kiadós krumplipaprikással várták a megfáradt túra társaikat, de előkerültek a különböző finomságok is, úgy mint a mézédes dinnye és egyéb különböző házi finomságok, legyenek azok szilárd vagy folyékony halmazállapotúak.
De voltak akik a rövid túrát kevésnek találtak és a sátraikhoz érve meg bevállalták a Csodavár túrát is.
Az este elérkezésével még egy fejlámpás csillag néző kirándulást is beiktattunk, a közeli Ponor rétre. Itt a fűbe leheveredve, fej lámpainkat lekapcsolva csodáltuk a gyönyörű égboltot, közben vicceket és egyéb történeteket meséltünk egymásnak, vagy csak hallgattuk megfáradt túratársaink horkolását, akik erre a mutatványra 1 perc csend után képesek voltak.
A szombat estét is tábortűz melletti beszélgetésekkel zártuk.
Vasárnap ha csak kevéssel is, de tovább alhatunk, hisz nem kellett messze mennünk, csak a hegység leglátványosabb barlangját, a közelben lévő Csodavárat jártuk be. De indulásunk elött meg elvégeztük a szokásos reggeli tábori rutinfeladatokat, úgy mint az éjszaka a juhászkutyák által széthúzott szemét eltakarítás, sok-sok kávé lefőzésé, evés, bepakolás, majd az akkor meg zárva lévő helyi palacsintázónak írtunk egy szerelmes levelet a palacsinta rendelésünkkel.
Ezt követően elindultunk a Csodavárhoz, utunk első része az erdőben vitt, ahol megkezdtük az ereszkedést az első dolinába. A meredekebb részeken a láncokba kapaszkodva. A dolina szélén a Portál lélegzetelállító látványa fogadott. Itt a csapat egy része beereszkedett a barlangba, hogy a második dolinába ezen keresztül jusson, míg a többiek a fenti ösvényt követve jutottak ide át és itt vártak társaikra. A barlangból kiérve immár együtt kapaszkodtunk fel a kilátókhoz, és ezeket körbejárva sátraink felé vettük az irányt.
Vissza érve a megbolydult Glavoj rét látványa fogadott, hisz nem csak mi, de sok környéken sátorozó is megkezdte a szedelőzködést. Lassan-lassan a mi csapatunk is megkopott, az elfogyasztott palacsinták és gomba levesek után egyenként búcsúztak el az immár bepakolt és távozó túratársak.
Úgy gondolom, hogy ismét egy tartalmas hétvégén vagyunk túl, szép helyeket jártunk be, jó időben es jó társaságban volt részünk. Köszönet nektek akik eljöttetek, illetve Beának aki mindezt megszervezte.
