“Nézz szét, a föld és az ég
Itt kezdődik el, látnotok kell
Erről a helyről, innen fentről
Mennyire más az egész világ
És ha keresnéd a lelkem
Ott megtalálod, ahol a hegyeket látod”
ROAD – Ahol a hegyeket látod (hivatalos) #roadmovie
( https://www.youtube.com/watch?v=SBvQyB7iFMU)
#csúcsforgalom #szülinap #goldenhour #körtúra #határeset #20,35km #1735szint #dejóvolt
Néhány évvel ezelőtt, 2018. október elejére Gábor meghírdetett egy kétnapos túrát a Máramarosi havasok ezen részére. Akkor csak a felét jártuk be, egy egynapos kiruccanás keretében felmentünk a Várkő csúcsra. Bennem azóta is ott motoszkált a hiányérzet, hogy ezt csak félig csináltuk meg. Ilyen-olyan okoknál fogva valahogy nem került sor a folytatásra, illetve a befejezésre egészen mostanáig. Nekem a legjobb pillanatban jött a Tamás ötlete és kezdeményezése. Úgy éreztem semmi nem lehet nagyobb ajándék a hegyekre vágyó lelkemnek, mint szülinapomon egy ilyen kihívásnak tűnő túrát bevállalni. (Isten éltessse Pimpát is, akinek előző nap volt a szülinapja!)
Szombat reggel negyed hétkor, tizen, maximálisan kihasználva két autót indultunk Petrovakraszna (Crasna Viseului) felé. Pontban kilenckor érkeztünk a “parkolóba” a volt “Cabana Paltinul”-hoz, ami most /papíron/: “Adminstratia Revervatiei Muntii Maramuresului”.(H.T.) Minimális rákészülés után útnak is indultunk. Az idő tökéltesnek ígérkezett a túrázáshoz. Tamás előzetes tájékoztatásából sejtettük, hogy a terep meredek lesz, de Gáboron kívül, aki járt már itt, senki nem gondolta, hogy ennyire…. Így utólag nem is emlékszem, hogy pár méternél hosszabb sík terep lett volna….Az út első része erdei ösvényen kanyargott. 11 óra körül értünk ki a fák közül. Jólesett a szemünknek és a szívünknek is, ahogy megmuttatta magát a táj, a hegyek vonulatai.
Innen a füvel borított gerincen haladtunk, továbbra is rendületlenül fölfelé több kilométeren keresztül. Az időjárás kicsit incselkedett velünk, egyre jobban beborult, innen-onnan köd szállt fel. Mielőtt az első jelentősebb csúcsot elértük volna néhányan megálltunk a vörösáfonyázni. A Serban csúcs (1794m) alatt oldalazva mentünk el. Volt egy-két határeset, amikor alig tudtunk a csúszós, nedves áfonyáson felmászni, de ezt is leggyőztük. Innen köd kísért minket, szinte alig láttunk valamit a tájból. Sűrű törpefenyősön keresztül vezetett az ösvény a határral párhuzamosan. A legjobb pillanatban derült ki az idő. Mire kiértünk a kitett hegyoldalba, felszállt a köd, és megmutatta magát a táj. A Popivan csúcson (1937m) már ránksütött a nap. Meglepetésünkre nagyon sok kárpátaljai túristával találkoztunk, akik magyarul is köszöntöttek minket, azt is mondhatnánk kifogtuk a délutáni csúcsforgalmat. A kicsit lennebb, egy szélvédett oldalon rövidebb pihenőt tartottunk. A Râpa csúcson (1869m) ismét megálltunk egy kicsit. A középső nyergen leereszkedve a Paltinu csúcsot megkerülve folytattuk utunkat. Körtúránk 20, 35 kilométer volt.
Még Gábor mercéje szerint is rekord idő alatt (negyed hétre), ragyogó napsütésben értünk vissza az autókhoz.
Boldogsággal és elégedettséggel a szívünkben indultunk haza.
Köszönjük Tamásnak és Gábornak a túravezetést! Fárasztó, de csodálatos nap volt!
Zilahi-Kató Klára
