Már egy ideje nem voltunk sehol és nagy mehetnékünk támadt, sokat variáltunk Tomival, hogy hova is kellene? Felmerült sok variáns, nem is értem miért gondolkoztunk ezen ennyit, hiszen ez az ötlet már korábban felmerült és adott volt a terv a helyszínnel, útvonallal, programmal.
Elkezdtünk toborozni és egy hét egyeztetés után kialakult a négy fős csapat. Mivel szabadság-napot nem akartunk erre felhasználni, szombaton reggel 5 órakor indultunk el Nagykárolyból és miután Szatmáron kiegészült a társaság az utat elég hamar sikerült lezavarni és szinte rögtön a felvonó inditása után már vitettük is fel magunkat a sípálya tetejéhez, hogy azt a szintkülönbséget ne kelljen hátizsákosan, sátrasan, teljes felszereléssel megtennünk. A Stiol réten át a Gargaló nyereg felé vettük az irányt. Az idő szép volt, az előrejelzéseknek megfelelően nem túl meleg, kicsit szeles, kicsit felhős, éppen túrázáshoz megfelelő. Elég gyorsan haladtunk és hamar a nyeregben voltunk, ahol a sátrak felállítása és egy kis pihenő után továbbindultunk a Galac, Laptelui és a Puzdra csúcsok felé. Imitt-amott árnyékosabb hasadékokban még voltak hófoltok és olyan helyek, ahonnan nemrég ment el a hó, így még elkaptuk a Rhododendron-virágzás végét. Egyszer-egyszer hihetetlennek tűnt, hogy a távolban látszó Puzdrát elérhetjük, főleg a Galac csúcsról a Laptelui nyergébe ereszkedve, ahol bizarul, sötéten tornyosult előttünk a Laptelui. Aztán a tömböt megkerülve elérhető távolságba került a fő célpont és viszonylag hamar sikerült is a tetejére jutnunk. Fotózkodás, evés-ivás és pihenés közben elbeszélgettünk róla, hogy igazából ebből az irányból nem is lenne olyan nehéz a Lapteluira is felmenni, de végül azt egy másik alkalomra halasztottuk, így pedig este nyolc körül visszaértünk a sátrainkhoz. Egy pohárka jól megérdemelt pálinka, 1-2 sör, naplemente bámulás és jókedélyű beszélgetés közben kezdett érződni, hogy éjjel nem lesz melegünk, mindenki bekuckózott aludni.
Másnap ragyogó napsütés fogadott, reggeli után a közeli Gargaló csúcsra is kimentünk, de ott kicsit elhagyott a szerencsénk, a hegy egyik oldalán összetömörültek a felhők, nem láttunk semmit, vártunk vagy félórát remélve, hogy kitisztul, de még jobban összeállt, kezdett átbukni a gerincen és teljesen betakart minket. Feladtuk a várakozást elindultunk lefelé sátort bontani és leereszkedni az autónkhoz. Természetesen ahogy lejöttünk kitisztult az ég 
…így jártunk, tudjuk, hogy ez mindig benne van, azt hiszem mindannyian jól éreztük magunkat és amennyire lehet két sűrű nap alatt, egy kicsit fel is töltődtünk.
…így jártunk, tudjuk, hogy ez mindig benne van, azt hiszem mindannyian jól éreztük magunkat és amennyire lehet két sűrű nap alatt, egy kicsit fel is töltődtünk.Fotók: Víg Tamás és Orosz János
