A természet kincseinek felfedezésére és kertészkedésre kerekedtünk fel családok, barátok, természetkedvelők április 25-én, szombat délelőtt. Egészen pontosan 17 kisbakancsos és 18 felnőtt. Útvonalegyeztetés és a helyek elosztása után 9 autóval vágtunk neki az egyórás autóútnak, hogy eljussunk Sárközhegyre. Autóinkat a Kismuzsdaji-tónál (Lacul Livada Vii) hagytuk, és egy erdei ösvényen elindulva vágtunk bele a mozgalmas minitúránkba. Eredetileg az EKE-kert fenti részét céloztuk volna meg, de végül az izgalmas növényvilág miatt más irányba haladtunk, s ezért az EKE-kertet az alsó részéről közelítettük meg.
Útközben számos érdekes növényfajjal találkoztunk, és tudásunkat összeadva, az elhangzottakat kiegészítve együtt tanítgattuk gyermekeinket és egymást. Tavaszi virágokkal ismerkedtünk, mint például ínfű, gólyaorr, repkény, fehér- és az úgynevezett piros árvacsalán. (Ez utóbbi csak a neve szerint piros, valójában rózsaszínű.) Megsimogattuk a vérehulló fecskefű bolyhos szárát, és megnéztük, milyen sárga foltot hagy a bőrön. De láttunk sok lóherét és rengeteg virágzó szamócát. A gyógynövények repertoárjából nem maradhatott ki a cickafark, pásztortáska, lándzsás és széleslevelű útifű sem.
Az EKE-kertben is volt újdonság: szeder, komló, borostyán, szellőrózsa, fokhagyma, snidling és medvehagyma. Ez utóbbi tavaly tavasszal lett beültetve, azóta várták a virágzó tövecskék, hogy végre bemutatkozhassanak a kisbakancsosoknak. Bár a kerthez vezető út kevesebb mint másfél kilométer volt, a sok látnivaló miatt mégis nagyon mozgalmas lett. Nemcsak a növények, hanem az állatvilág miatt is. Eredetileg nem volt a minitúra célja az állatok megfigyelése is, de a gyerekek rajongtak minden állatfajért, amit megpillanthattak, megfoghattak. Sokféle pillangó, katica, bodobács, béka, vakond, gyíkok és egy hatalmas bogár (fogalmam sincs, milyen fajta lehetett) vetődött az utunkba. Ezek közül a gyíkok voltak igazán a nap sztárjai, akik fenséges kék és zöld színben pompáztak.
A piknikezés és szalonnasütés sem maradhatott ki, csak ezt követően került sor a kaszálásra, ásásra, kapálgatásra, sorhúzásra, ültetésre, locsolásra. Gyönyörűség volt nézni, hogy tanítgatják az apukák a gyerekeket ásni, hogyan kapálták fel az anyukák a kiskertet, és mutatták meg, hogyan kell ültetni a hagymát. A sok kis kezecske szorgosan és vidáman tett-vett, s így a földbe került a következő szalonnasütésünk ropogós kísérője. Azok a fokhagymák és dughagymák is, amiket Márk-Nagy János küldött a közösbe. El is fáradtunk a munkában, de a pillecukorsütés után erőre kaptunk. A csoportfotó sem maradt ki, a kert emblematikus faragott fájánál összeálltunk egy csoportképre.
Utolsó akkordként rögtönzött kártyácskákkal átismételtük, milyen növényeket ismertünk meg. Legvégül felsétáltunk a kert legmagasabb pontjához, hogy a kilátásban gyönyörködjünk, és aztán élményekkel gazdagon visszainduljunk a zöldellő erdőn át az autóinkhoz.
Ilyen sok minden fért bele ebbe a napba és ezért nagyon hálás vagyok nektek. Találkozzunk újra június 6-án is, amikor megkóstolhatjuk munkánk hagymaízű “gyümölcsét” sült szalonna kíséretében.
A beszámoló végéhez érve hálatelt szívvel szeretnék köszönetet mondani annak a számtalan önkéntesnek, akik 2024 decembere óta önzetlenül, kemény fizikai munkával és sok-sok szeretettel gondozták, csinosítgatták ezt a sárközhegyi kertecskét. Ti teremtettétek meg az alapot ahhoz, hogy ez a foglalkozás létrejöhessen, és a jövőben még sok hasonló lehessen itt, ezen az élettel teli közösségi helyen. Nektek továbbítom a gyerekek és a szülők köszönetét.
Fotók: Németi Enikő, Pataki Zoltán
Lejegyezte: Pataki Petra
