Március 6.-án újabb Kisbakancs túrára hívtunk minden kedves érdeklődőt. Már a reggeli, szatmári gyülekezőn látszott, hogy rengeteg az érdeklődő. Nem is csoda, hiszen igazán tavaszias időjárást jósoltak.
Induláskor hosszú kígyózó sorba szerveződött a társaság. Csaknek 200-an jöttek el végül, bár biztosat nem tudunk, a sok kis láb bezavart a számolásba. Jól jött az extra segítség az emberek terelésére a Szatmár Megyei Hegyimentő Közszolgálat részéről, így a sor elejét és végét is ők zárták.
A túra fő attrakciója a Tamás vár romjai voltak a csúcson. A romok köré gyűlve Boér Alíz egy rövid kis ismertetőt adott elő, a vár eredetéről, illetve arról, hogy hogyan élhettek itt az emberek a XIII században. A gyerekek számára nem a várrom volt az igazi érdekesség. Versengve másztak fel minden kis sziklára, kőcsoportra.
A túra egyik “izgalmas” pillanata Füles kutyus elvesztése volt, akit a gyerekek torkuk szakadtából “csalogattak” még azután is, amikor már rég megkerült. Természetesen most is járt a pecsét a füzetekbe, kiosztottuk a Kisbakancs kitűzőket a gyerekek között, majd elkészült a szokásos csoportkép a kis sereggel.
Túránk során többször megálltunk pihenni, bevárni egymást, de a nagy létszám ellenére kifejezetten jól, egységesen mozgott a társaság. A túra végén meglátogattuk a helyi református templomot, ahol éppen istentiszteletre készültek, így inkább nem néztünk be, hogy ne hordjuk be a sarat a bakancsokról.
Köszönet illeti Botit a szervezésért és túravezetésért, továbbá a résztvevőket a fegyelmezett magatartásért.
Várunk titeket legközelebb is! 
