Talán annyi is elég lenne, hogy mentünk, szépet láttunk, mozogtunk és hazajöttünk.
De ennél sokkal több volt ebben a kimozdulásban, remek társaság, napsütés, érdekesség és szép tájak, kilátók.
13-an indultunk neki szombaton reggel a Penny parkolóból a Mára patak völgyét elzáró ,,újonnan,,, 40 éve épülő gátig. Itt hagytuk autóinkat. Rövid bevezető gyaloglás után már a Tatár szoros bejáratánál találtuk magunkat. A katlanban még a tél az úr, a patak részben be volt fagyva, havas tájon hatoltunk be a szorosba. Itt megcsodáltuk a sziklaképződményeket és a kisebb nagyobb vízeséseket. Nem bírtunk elég fényképet csinálni, olyan szép volt. Innen a Kőhát gerincei által körülvett platón araszoltunk felfelé a főgerinc irányába, itt semmi hó. Útközben megálltunk megenni az otthonról hozott elemózsiát, élveztük a napsütést és szemben az egész Gutin gerincet. Két óra körül értünk a gerincre, ahol az elmaradhatatlan rögtönzött földrajzórát is megejtettük, no meg a csoportképet. Innen visszafelé vettük az utat, egy másik útvonalat választva, így körútra jellegét adva esemenyúnknek. A legnagyobb kihívás az egybefolýó patakokban való átkelés voltak. Kellemesen elfáradtak értünk vissza autóinkhoz, megegyszer rácsodálkozva a völgyzáró gát nagyságára és megállapított, hogy nem kell kiszáritsuk a biztos ami biztos alapon betett túrasí és hótalpakat. Majdnem semmi hó február elején…..
A szorosban készült képek dokumentumoknak is jók lesznek, mivel ha a tavat feltöltik részben a katlan víz alá fog kerülni.
A túra számokban, 13 résztvevő, 15 km, 400 méter szintemelkedés, részben téli, havas túra.
A beszámolót megírta: Kovács Kuruc J Szabolcs
Fotók: Márk Péter, Angel István Pimpa, Sárvári Tibor és Annamária, Kovács K.J. Szabolcs
