Szombat délelőtt Jutka feldobta az ötletet, hogy mi lenne, ha megkerülnénk a Tisza-tavat biciklivel?
Neki régi álma volt ez, de nekünk is hamar megtetszett, hiszen mi sem voltunk még.
Mivel egy nap alatt hosszúnak és megerőltetőnek tűnt a túra és az utazás is, főleg gyerekekkel, ezért még aznap elindultunk a foglalt szálláshelyre.
Késő estére érkeztünk meg Tiszafüredre, ami 200 km körül van Szatmártól. Botiék valamivel később utánunk.
Végül hatan vágtunk neki a nagy kalandnak, 3 felnőtt és 3 gyermek, két autóval, öt biciklivel és egy kerékpáros utánfutóval.
A szállásadónk megengedte, hogy az autókat az udvaron hagyjuk visszatérésünkig.
Reggel 9 előtt elkészültünk és elindultunk, hiszen tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk.
Az út elején 4-5 kilométer az országúton indul Poroszló felé, de hamarosan letértünk a kerékpárútra, ami egy széles, leaszfaltozott, töltésen haladó út a tó körül.
Egyetlen szépséghibája, hogy autók is közlekedhetnek rajta. De azért mindenki figyelt egymásra, autósok, kerékpárosok és gyalogosok egyaránt.
Nemsokára elértük a Poroszlón levő Tisza-tavi Ökocentrumot, ahova most nem mentünk be, részben időhiány miatt, részben pedig azért, hogy legyen miért visszatérni. 🙂
Jutka gyermekei, Anikó és Lehel jól bírták a tekerést, Nándit pedig ügyes apukája, húzta utánfutóban.
Többször megálltunk a nyáriasan meleg, napsütéses időben fényképezni, vizet, üdítőt inni, fagyizni, kávézni, pihenni, utánfutót javítani és madarakat figyelni.
A tavon és körülötte rengeteg madarat láttunk: hattyúk, kócsagok, sirályok, kormoránok és még sok-sok faj élvezte, hozzánk hasonlóan, a gyönyörű időt.
Távcsővel még jobban megfigyelhettük őket.
Egy kiadós halas estebéd után megtettük a még hátralevő távot.
Összesen 70 kilométert tettünk meg, 8 óra alatt, nagyon ráérősen.
Naplemente előtt érkeztünk a szálláshelyre, gyors átöltözés és pakolás után elindultunk haza.
Vissza együtt jöttünk, a gyorsabb autópályás útvonalon.
Este fél 11-kor érkeztünk Szatmárra fáradtan, de sok szép élménnyel gazdagodva.
Reméljük még visszatérünk, nagyobb társasággal is, mert nagyon szép volt.
Köszönjük Botinak, hogy vezette a túrát és húzta maga után, nem csak a fiát, hanem az egész kis csapatot!
Jutkának pedig azt, hogy kitalálta!
Katalin
