A járvány- és határhelyzet miatt elmaradt krakkói kerekezés helyett, egy nagyon régi vágyunkat váltottuk valóra aug. 6-8. közt amikor is a Máramarossziget -Visóvölgy- Petrova útvonalat bicikliztük be.
Egyrészt Petrován mindig érdekesnek tünt a Visóvölgy-i elágazás, de főleg a 2005-2007 közti kárpátaljai Tiszatúrákon látható visóvölgyi vasútállomás és a kerítéssel lezárt vasút, tovább észak felé a Tiszamentén.
S bár a jelzett táv akár egy bő fél nap alatt is bejárható kétkeréken, mi háromnapos “háztól-házig” biciklis túrát terveztünk.
Első nap MMszigetig tekertünk, innen következtek az érdekes részek: elhagyva a Borsára vivő főutat, Bocskó felé folytattuk az utat a Tisza mentén (ami mintha szándékosan is mindenütt takarásban volt. Técsőn, míg a ukrán oldalon vidáman fürdőztek, nálunk mindenütt figyelmeztető táblák: “határzóna-megközelíteni tilos”).
Tiszalonkán aztán egy folyóparti kocsmánál csak megmutatta magát a Tisza -egy híd maradványaival. Nagy szerencsénkre megkérdeztük a söröző embereket Visóvölgy felől…. először tiltakoztak, hogy nem lehet oda eljutni, aztán mikor a kerékpárt emlegettük némileg megenyhültek: kiderült, hogy a “gugli” által megjelenített (185-ös) út, a vasút mentén járhatatlan -valószínűleg szintén szándékosan hagyták elvadulni.
Ígyhát a kapott instrukciók alapján, ucu neki fel a hegyre: 620 méterig kellett kapaszkodnunk. Sokáig úgy tünt, hogy járható lenne az út autóval is, de vegül voltak helyek ahol a terepjáró is bajban lett volna…
A Tiszát itt is csak elvétve láttuk, volt ahol el is távolodtunk a szorostól, de sok helyen hallottuk az ukrán aszfalton zúgó forgalmat. Végül -kb.12 km után- elértük Visóvölgy első házait és kibontakozott a gyönyörű fekvésű település.
Körbejátuk az állomást, majd a Visó feletti vasúti hidat, amely 30 méterrre van a torkolattól, illetve a határtól. Kiderült, hogy a Visó-Sziget vonal mozdonycserét/irányváltást feltételez. Elhatároztuk, hogy mindenképpen bejárjuk a vonatos verziót is valamikor….
a Visó torkolata a Tiszába:
Visóvölgy után egy látványos szoroson keresztül lehet feljutni Petrovabisztrára, a szintén ruszin többségű községközpontba.
Petrova közepén szép -aszfaltozott úton- keltünk át az Iza völgyi Stramtura-ra (Szurdok).
Majd Barsananál újabb vízválasztón (500m) átkelve, már a kapnikbányai úton voltunk a Neteda alatt: itt aludtunk Sarbi településen. Innen tekertünk másnap 127 km-t hazáig, szintén ismeretlen és szép vidékeken: a Neteda hágó (1075m) után Danestinél ismét letértünk a főútról és egy “Nagybánya déli elkerülőt” választottunk: Kékesoroszfalut (Rus), Koltót érintve. Ennek különösen az első fele volt nagyon látványos, egysávos aszfaltcsík Sindresti-ig, mintha egy zempléni bicikliút lenne (kissé magasabb hegyekkel a háttérben). Ilyen áfonyaültetvényt három helyen is láttunk de csak harmadikra győzödtünk meg róla, hogy valóban áfonya az, ami 1 méterre is képes megnőni.
Kereszteztük a Lápost (Katalinnál), majd a Bánya-Dés főutat és következett a “klasszikusan unalmas” Szamosmenti falvak sora Barlafalutól, de előbb azért megmártóztunk a Szamosban….
Koltó-i kilátás:
Első nap a Hután:
