Október 9.-én, szombaton került sor a tövisháti kerékpáros honismereti túrára Koncz Géza vezetésével. 14 fős csapatunk, amelyet 4 váradi, 1 budapesti és 9 szatmárnémeti bicajos alkotott, gyönyörű napsütésben Bogdánd régi piacteréről indult. Rövid tekerés után meg is érkeztünk az első megállónkhoz, a Sipos László tájházhoz ahol a névadó özvegye, Mária néni várt minket. Érdekes dolgokat tudhattunk meg Bogdánd történelméről, a tájház létrejöttéről és bemutatta a tájházban található gyűjteményt.
Innen Hadad felé vettük utunkat ahol Németi János Csongor történelemtanár a helyi iskola igazgatója részletes történelem órát tartott nekünk. Mesélt Hadadról a honfoglalás korától napjainkig, kitért az egykori vár igencsak eseménydús történetére és érdekes dolgokat tudhattunk meg a Wesselényiek népes családjáról. Azt is megtudtuk, hogy miért van/volt oly sok nemzetiség a településen. Bejártuk a Wesselényi kastélyt a pincétől a padlásig. Sajnos a kastély további sorsa kérdéses. Áttekertünk innen a Dégenfeld kastélyhoz, amelyet szintén bejárhattunk és megcsodálhattuk gyönyörű parkját. Összeszorult szívvel jártuk körbe a mára már használhatatlanná és életveszélyessé vált kettérepedt református templomot is. A helyi gyülekezet a Dégenfeld kastély egyik termét alakította ki imateremmé, itt tartják istentiszteleteiket.
Következő megálló helyünk a lelei református templom volt. Nagy Sándor lelkész ismertette a település történetét 1300-tól napjainkig. Megtudhattuk, hogy nagyon sok kisnemesnek volt birtoka itt, akik mindig szorgos gazdák voltak, terményeiket és állataikat Kolozsvártól Debrecenig ismerték. A hosszas ismeretterjesztést egy jó hangulatú sör és pálinka kóstoló követett, amihez finom szarvas sonkát és vadhúsból készült szalámit illetve házi sajtokat kínáltak. Mátyás, a lelkész fia 3 féle házi sört készít, egyik finomabb mint a másik. A saját készítésű pálinkából és sörökből vásárolhattunk is. Sokunkban fel is merült, hogy talán nem is kellene tovább menni.
A túra honismereti része erősen elhúzódott, dehát kár lett volna az előadók információ áradatát megszakítani. Délután 4-kor indultunk tovább Leléről és még előttünk volt a táv kétharmada.
Utunk ezt követően aszfalton, köves, beton és erdei utakon, változatos terepen vezetett tovább, érintve Hadadgyőrtelek – Bikácfalva – Bábca falvakat. Az emelkedőkért a csodálatos táj kárpótolt. Számos ereszkedő és kapaszkodó után a tervezettnél jóval később érkeztünk vissza Bogdándra, ahol a Sárándi Kati néni vezette hagyományőrzők türelemmel és meleg teremmel vártak bennünket, hogy elfogyasszuk az általuk készített kapros-túrós bélest. A megterített asztalra bor és pálinka is került. A túra végén jól esett ez a kedves fogadtatás az elfáradt tagjainknak.
Eseménydús napot hagytunk magunk mögött, hisz volt benne fékjavítás, váltótörés, száguldás lefelé, kínlódás felfelé, tudásbővítés néprajzból-történelemből és nem utolsó sorban gasztronómiai élmények.
Külön elismerés jár Lehelnek, aki fiatal kora ellenére kitartóan végigtekerte a távot.
Köszönet minden kedves vendéglátónknak és idegenvezetőnknek!
Beszámoló: Pallai Andrea és Levente
Fotók: Lázár Tibor, Pallai Levente, Szathmáry Alice
