Kakastaréj bármikor, minden évszakban jöhet! Számomra megunhatatlan. A tavaszi virágözön pedig egyszerűen kihagyhatatlan.
Ezért is indultunk el vasárnap reggel 9 után a szokásos találkozóhelyről, nagyjából húszan. Kicsit aggódtam, hogy az óraátállítás és a borongós időjárás megzavarja a kirándulókat, de szerencsére nem így történt.
A többiekkel a Gutin hágónál találkoztunk, becsatlakozott egy túratársunk Máramarosszigetről is, így összeállt a 32 tagú csapat. 11-kor elindultunk a szokásos útvonalon és már az első lépések után tapasztaltuk, hogy elszórtan sok tőzike van az erdőben, ennek nagyon örültünk, hisz ezért jöttünk! Ez annyira jólesett, hogy a másik oldalon észre sem vettük a kakasmandikókat, amelyeket csak a visszaúton fedeztünk fel, kivéve Margitot, aki a legelejétől látta őket.
Nyugodt, egyenletes tempóban, beszélgetve haladtunk felfelé. Az idő borús volt, de nem hideg és a patakok vidáman csobogtak az eső után. Lépten – nyomon jelentek meg a virágok: lila krókuszok, néha egy-egy fehér is, csoportokban tőzikék. Alig vártuk, hogy elérjük a nagyobb kiterjedésű, lápos talajú tőzike mezőt, amit hamarosan meg is láttunk és most sem okozott csalódást. Nem lehet betelni vele, annyira sok virág van, külön és együtt, tőzikék és krókuszok, fenyőerdő által körülvéve. Mindenki megalkothatta a pillanat és a tavasz legszebb fotóját. Jó volt, hogy borongós az idő és nem zavar be a fotózásnál az erős napsütés, és mivel esett az eső az előző napokban, frissek és üdék voltak a virágok.
Miután mindenki kifényképezte magát tovább indultunk. Három gyermek is volt velünk, akik zokszó nélkül meneteltek, csak azt sajnálták, hogy kevés a gyermek és hogy nem kisbakancsos túra. Majd legközelebb. Kb. 2 és fél óra alatt értünk fel a Kakastaréjhoz, ahol ettünk egy jót és megcsináltuk a csúcsfotókat a taréj és a Gutin gerinc irányába is. Volt olyan, aki felmászott a sziklára és onnan nézett körbe. Miután kicsit megpihentünk feldobtuk az ötletet, hogy mit szólna a társaság, ha egy másik úton mennénk vissza, mégpedig a Secatura felé. Hárman jártunk már arra párszor, megnéztük a Gps térképet, Kornél le is töltötte, és a bátrak rögtön rávágták, hogy hajrá, menjünk arra, de jó, hogy megismernek egy új útvonalat. Helyenként benőtte az ösvényt a boróka, de ettől még jól járható az út, bár a Secatura hátánál kissé törmelékes, csúszós egy rövid szakaszon, de nem veszélyes. Mindenki sikeresen leért az erdőbe, onnan pedig visszakanyarodtunk a köves útra. Ígértem, hogy hó is lesz, és lett is egy jó kis hófolt fent a platón, ahol hógolyózni lehetett, kihasználtuk a lehetőséget.
A visszaúton sikerült lefotózni a vidáman harangozó kakasmandikókat, a háttérben pedig Mogosát és Suiort, ahol már csak pár hófolt maradt a sípályából. Az erdőben rájöttünk, hogy mennyi virágot nem vettünk észre, Sanyi szerint a krókuszok változtak át kakasmandikóvá, amíg mi túráztunk. Ezen hosszan tanakodtunk és kacagtunk, de volt „berki szellőrózsa” és „ikrás fogasír”(ezek is virágnevek) és még ki tudja mennyi minden, amit nem is vettünk észre.
Sajnos a Pintye vitéz fogadó, ami egyébként eladó, ha valakit érdekelne, zárva volt, így a hagyományos falatozás és kávézás elmaradt. Jó utat kívánva búcsút intettünk egymásnak és ennek a csodaszép napnak. Köszönjük a részvételt, a jó hangulatot, a sok szép fotót, amit küldtetek! Jövő tavasszal és addig még többször visszatérünk.
További sok szép tavaszi túrát mindenkinek!
Katalin
Fotók: Huszti Orsolya, Balázs László-Kornél, Katócz Tibor, Szabó Katalin…
Túravezető: Szabó Katalin
