A nem túl biztató időjárás előrejelzések ellenére heten vágtunk neki a Vigyázó-csúcs (Vf. Vladeasa) meghódításának. Szombaton 13 órakor elindultunk a 144 km-re levő kalotaszentkirályi szállásunkra. Minthogy valamivel délután 3 óra után megérkeztünk a panzióba, bőven volt időnk egy jó hangulatú beszélgetésre, kockajátékra, kártyázásra, enni-inni és rápihenni a másnapi nehéznek ígérkező erőpróbára.
Vasárnap korai kelést követően elköszöntünk szállásadóinktól és átautóztunk a nagyjából 20 km-re lévő Havasrogozra. Itt a “Poiana Vladesei” panzió közelében hátrahagytuk autóinkat és gyalog folytattuk utunkat. Mire a csapat elérte a Vigyázó menedékházat -valamikor dél előtt-, sikerült felmérni a csúcs felé vezető úton ránk váró nehézségeket, melyek nagyban befolyásolták a túra végkimenetelét. A menedékházban egy forró tea mellett eldőlt, hogy 3 társunk nekivág az erősen szelesnek ígérkező hegymenetnek a gerincre illetve a csúcsra, míg a többiek ugyanezen ok miatt inkább megvárják őket ezen a széltől védett helyen. A csúcsközelben lévő meteorológiai állomáson elfogyasztott forró tea és valamivel több mint 3 óra múltán visszatértek az “elszánt hármak” és igazolták sejtéseinket, miszerint erős szelek fújnak odafenn, melyek meglehetősen kényelmetlenné és szószerint kilátástalanná tették az ottani helyzetet. Ezekután az újra egyesült csapat visszaindult az autókhoz majd pedig egyenesen hazafelé vette az irányt. Valamikor este 8 óra körül mindenki biztonságban hazaért. Köszönet a szép élményért és a jó társaságért.
Köszi Vig Tamás a beszámolóért, Gyökös Brigitta, Lavinia Chira, Szabó László, Angel István, Szejke Lóránd a részvételért.
