X. EKE Tisza túra – beszámoló

A X. EKE Tisza túra is eltelt, szép számban összegyűltünk, hisz adott pillanatban 119-en eveztünk a 30 kenuban.
Legtöbben Szatmárról, de sok barátunk csatlakozott Nagykárolyból, Nagyváradról, Kolozsvárról, Nagybányáról, Gyergyóból, Marosvásárhelyről, Magyarországról.
Péntek délután 20 kerékpáros vágott neki a 64km-es útnak, mivel a Méhteleki református lelkész még péntek reggel felhívott, hogy tudja, hogy megyünk a Tiszára és ő vendégül szeretne minket látni, erre a szívélyes vendéglátásra nem mondhattunk nemet, úgyhogy bevállaltuk azt a 8km-es kerülőt Méhtelek fele. Meg is érte, mert Dávid és kedves családja kitett magáért, az elemózsián kívül, a templomban elmesélte a település rövid történetét és áldást kért további utunkra és a hétvégi evezésünkre.
Este 8 óra körül értünk a Szatmárcsekei Tisza parti kempingbe (a Nagykárolyi tekergők mivel már reggel elindultak, ők kora délután a táborban voltak), ahol már az autósok java része felhúzta sátrait és régi ismerősök egymással versenyezve kínálgatták egymást az otthonról hozott finomságokkal.
Szombaton reggel 10 órára jött értünk a 2 busz, ami felvitt a hármas határ közelében lévő Tiszabecsre, itt csapatokra osztva, csapatonként 4-5 hajóval tettük meg az aznapi 25km-nyi folyókilométert. Utunk folyamán többször kikötöttünk, megpihenni, fürödni, enni-inni. Máskor több kenuval összekapaszkodtunk és engedtük, hogy csak vigyen a víz.
Délután 17 óra körül már az összes kenu a Szatmárcsekei homokparton volt felfordítva, várva a másnapi továbbhaladást. Este 19 órára töltött káposzta volt rendelve a Kemping-be. Az esti tábori élet beszélgetésekkel, tábortűzzel, gyerekeknek volt ahol diavetítéssel telt, de sorolhatnám még.
Vasárnap a reggeli tisztálkodás, evést, szedelőzködést követően leballagtunk evezőinkkel a Tisza partra, ahol elkészítettük, az elmaradhatatlan csoportképet és irány Tivadar. 14km-et kellett “csak” evezzünk és meg is érkeztünk, a Tivadari szabadstrandon kikötöttünk volt aki hamarabb, nekik még főtt ételt is volt idejük enni, hisz fél 3-ra már jöttek a buszok értünk, hogy visszarepítsenek a Szatmárcsekei táborunkba.
A kempingben, szedelőzködés, sátorbontás és búcsúzkodást követően mindenki elindult haza, ki autóval ki drótszamaran, volt kiknek több 100 km-et kellett megtenni, de hál’Istennek mindenki szerencsésen hazaért.
Egy szó, mint 100, idén is jó társaság gyűlt össze, jó időt fogtunk ki és jól éreztük magunkat, én legalábbis biztos!